2013.08.09.

2013.08.09.

969402_673143856048502_1034622745_nMa vagyunk 3 hónaposak. Az éjszakánk megint rosszul telt, azt hiszem ehhez már hozzá kell szoknunk. Az eddigi nyugodt, kiegyensúlyozott babánk egy időre eltűnt. Hogy mennyi időre, azt sajnos nem tudom. És abban is csak reménykedni tudok, hogy ez egy átmeneti állapot. A délelőtt nyűgösködéssel és készülődéssel telt. Örömmel készülődtünk haza. Megkaptuk a zárójelentést, az igazolásokat a közgyógyról és az emelt családihoz a papírt, elláttak még minket hányáscsillapító kúppal. Ezt még 7 napig kell adni Zalánnak. Öklendezések sajnos még mindig vannak. Félve etetem minden alkalommal, nehogy hányjon, de enni meg kell. 🙁

Elkezdett hullani a pici haja. Egyelőre még csak a fülecskéi környékén vettük észre, hogy kopaszodik.
De visszakanyarodva… Mivel a betegszállító csak délután tudott volna értünk jönni (és valószínűleg körutazáson vehettünk volna részt), apa és egy bajtársa jött fel értünk. Itt köszönöm meg Nagy Ricsi, hogy feljöttél és háztól házig taxiként hazacuccoltál minket. 🙂
Igaz, egyszer el is tévedtek apáék, de azért odaértek negyed 12 táján és végre indulhattunk haza. Várt az otthon, amit apa az eddigi adományok egy részéből varázsolt egy ilyen beteg kis legény fogadására alkalmassá. Új vakolat és festék került a falakra, eltüntetve ezzel a penészhegyeket. A fürdőszoba járólap borítást kapott az eddigi szétmállott műpadló helyett. Mindezt 2 nap alatt sikerült megcsinálnia.
Itthon nagy volt az öröm, összegyűlt a család apraja-nagyja. Mindenki fogni akarta, de senki se merte. Egyrészt a kipreparált vénakanül miatt, ami jelenleg a kis hasára kiragasztva “lóg”, másrészt pedig mert a kemó az immunrendszert teljesen elöli, így gyakorlatilag most minden fertőzés ellen védtelen.
Este egy kis riadalmat okozott, hogy hőemelkedése lett Zalánnak, de szerencsére ez nem bizonyult tartósnak, valószínűleg a nagy meleg volt az oka. Szerencsére azóta megjött a lehűlés. Este manóka nagyon nehezen aludt el, ami érthető is, hiszen egy héten belül kétszer lett kiszakítva a megszokott környezetéből.

A következő beszámolóval csak csütörtökön jelentkezem, mert szerdán kell visszamennünk a kórházba vérvételre. Attól függően jöhetünk haza, hogy milyen lesz a vérképe törpikének. Ha túlságosan szétesnek a vérének alkotóelemei (sajnos erre számítani kell mostantól mindig), akkor maradnunk kell és újabb megpróbáltatások várnak erre a kis emberre.

Továbbra is nagy szükségünk van segítségetekre, adományokra, megosztásokra, hogy a kemoterápia végére összegyűljön a pénz a svájci kezelésre és meg lehessen menteni Zalán látását.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhat − nyolc =