Ez a nap felemás volt. Egyfelől örültem, hiszen tudtam, hogy amint lefolyik a kemó után a hidrálás, mehetünk haza. Másrészt féltem attól, mi vár itthon, ha hazaérünk.

Az éjszakánk nem volt túl rossz. Hajnal felé kicsit öklendezett párszor Zalán, emiatt inkább felkeltem fél 3 körül, nehogy ne vegyem észre, ha netán hány. Aztán végül minden rendben ment. Zalán a szokásával ellentétben már korán reggel, 6 órakor felkelt. Mivel tudtuk, hogy csak délután 3 körül kötik be a kemót, jó kedvvel telt a délelőtt. Sokat játszottunk, bolondoztunk, rajzoltunk a babakocsinkkal a szobánkban. Nagyon tetszett a kis angyalkának, el is aludt a kocsiban. Végül 2 előtt hozták a hányáscsillapító kúpot és rá negyed órára kaptuk az utolsó kemót. Nagyon rendesek voltak a nővérkék, 1 órával előbb megkaptuk a kezelést, mint kellett volna, csak hogy időben hazaérhessünk! Utána még 2 óra hidrálás következett, aztán jöhettünk volna haza.

Jöhettünk volna, ha a kedves sógornőmék 2 GPS mellett nem tévedtek volna el négyszer. Jártak az Aréna Plázától kezdve mindenhol. Végül ahhoz képest, hogy 2 órakor indultak Győrből, fél 6-kor értek oda a kórházhoz. Bepakoltunk és már indultunk is haza. Fék 8-ra érkeztünk meg. A lakás addigra félig kész volt. A szobánk és az étkező új padlóburkolatot kapott, a szobák ki is lettek festve. Nagyon szép lett! 🙂 Gyors fürdetés következett, aztán már csak az alvás volt hátra, amit alig vártam.

Lelkileg volt a legnehezebb ez a két nap. Hiszen én egy egészséges gyönyörű gyereket szültem, most pedig szembe kell néznünk ezzel a szörnnyel! De nem adjuk fel! Küzdünk minden pillanatban! Biztos vagyok benne, hogy a háborút végül mi fogjuk megnyerni! Ez másképp nem lehet! Nagyon megterhelő, ez igaz, hiszen 1-1 út 20 ezer Ft nekünk, mivel nincs autónk, mindig úgy kell megkérni valakit, aki vagy szívességből felvisz (volt rá példa nem is egyszer) vagy bizony ezt az összeget ki kell pengetni neki… De a legnehezebb lelkileg. Nem csak a betegséggel kell megküzdeni, hanem azzal is, hogy itthon kell hagynom a többi gyereket. Igaz, a kórházban mindenki nagyon rendes és segítőkész, de akkor is nehéz!