2014.08.11.

2014.08.11.

Jót tett nekünk a nyaralás. Sok mindenre rájöttünk és kevesebbet veszekszünk. Sőt, igazából talán azóta nem is veszekedtünk még! 🙂

Igaz, ebben biztos, hogy nagy szerepe van annak, hogy nem voltunk azóta Budapesten. Nem kellett rákészülni, végigélni és valahogy levezetni a felgyülemlett feszültséget. Mert valószínűleg attól van a sok vita, hogy egyszerűen hiába akarunk felkészülni lelkileg, erre nem lehet! Hiába tudjuk, hogy Zalán nagyon sokféle kiegészítőt megkap, hogy az esélyei valamelyest növekedjenek, de sokszor még mindig úgy érezzük, hogy nem elég! Tehetetlenek vagyunk és csak sodródunk a nekünk kijelölt úton. Hogy Isten miért állított minket ez elé a próba elé, nem tudjuk! Soha nem is fogjuk megtudni, miért pont velünk és miért nem egy olyan szülővel történik ez, aki üti-veri a gyerekét! Bár annak a szegény gyereknek és egyáltalán senkinek nem kívánom ezt! De miért pont velünk történik ez, mikor rajongásig szeretjük minden egyes gyerekünket? Erre nincs válasz!

Így tényleg csak sodródunk az árral, tesszük amit az orvosok mondanak és bízunk! Közben látjuk erősödni, felnőni és nevetni ezt a csöpp kis embert és csak bízni tudunk abban, hogy nagyon sokáig lesz része az életünknek! Mindent megteszünk érte és azért, hogy minden esélye meglegyen egy egészséges felnőttkort megérni! Sokszor mégis úgy érezzük, ez nem elég! De miért?

Már eddig is teljesen máshogy neveljük őt, mint a többieket. De azt hiszem, ez természetes is valahol és ez mindig így is lesz. Vele majd ha eljön az ideje, sok mindent meg kell beszélnünk. Az ő gyerekvállalása sarkalatos pont lesz, hiszen ő továbbörökítheti a rossz gént, ami őt is beteggé tette! De ha tudtuk volna! Ha csak egy valaki elejtett volna egy kósza megjegyzést… De nem tudtuk! 🙁 Ez nagyon bánt! 🙁 Tudom, ezt már el kell fogadnunk, nem lehet rajta változtatni! De abban bízunk töretlenül, hogy ő meg fog gyógyulni! Mert meg kell gyógyulnia! Mert szeretnénk látni, ahogy óvodába kezd járni és akármilyen hülyeség, szeretnénk hallani a hisztit, hogy nem akar menni! Szeretnénk kezünkben tartani az első osztályos kitűnő bizonyítványát, szeretnénk, ha elsőáldozó, majd bérmálkozó lenne, ha elballagna, középiskolába és egyetemre járna. Szeretnénk vele sírni az első szerelni csalódásakor és vele együtt mulatni az esküvőjén, vagy fogni a kezét, ha majd neki születik gyereke! Hiszünk benne, hogy ez még mind előtte és előttünk áll! 🙂 Igen, lehet lassan a csapból is mi folyunk, de ezekért az álmokért élünk!

És ez igaz a többi gyerekünkre is! Hiszen kit érdekelnek a gondok, hogy mikor mire nem jut! Már nem bánok semmit! Hiszen úgy még nem volt soha, hogy ne lett volna sehogy, igaz? Az a lényeg, hogy ő/ők itt legyenek velünk! Hiszen olyan szép lehet még minden!


One thought on “2014.08.11.

  1. Önök csodálatos szülők, hatalmas lelkierővel! Ha “szakad a cérna”, azon sem lehet csodálkozni. De a lényeg, hogy mindig és minden körülmény között helyt tudnak állni, és ezt együtt, egymással karöltve teszik. Soha ne adják fel, mert a kicsi Zalán csak az Önök által nyújtott biztonságban tud meggyógyulni! Hiszem, hogy Enikő és László, boldog nagyszülők lesznek egy napon. Kisfiúkban annyi erő, életösztön van, hogy ez átsegíti őt a nehézségeken. Ezért is bírta ki mindazt, amiken eddig keresztülment a csöppnyi kis életében. Csodálatos kisfiú, aki élni akar! <3 Teljes szívemből kívánom Önöknek a legjobbakat, mert megérdemlik!
    Üdvözlettel: Lívia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

egy + 9 =