Éjjel nem tudtam aludni. Csak csapongtak a fejemben a gondolatok!

Tudom, örülnöm kellene, hogy Zalán még közöttünk van és hogy szépen haladunk a kezeléssel, de mégsem vagyok teljesen nyugodt! 1 éve küzdünk és még mindig van aktív daganat! Miközben a falióra ketyegését hallgattam, csak néztem Zalánt és eszembe jutottak a pár nappal ezelőtt leírt boldog szavaim! Kit érdekel, mi van és mi nincs, míg ő közöttünk van! De szép is lenne ez így! Tudom, megint az anyagiak! De ebben a hónapban megint döntenem kell, hogy a lakást fizetem be, vagy Zalánt viszem az MRI-re és a műtétre. Ráadásul pont hónap végén! Sőt, újra 2 (vagy3?) napos lesz az út!

Napról napra, hónapról hónapra nehezebb előkeríteni a pénzt az utazgatásokra és amíg mi fenn vagyunk Budapesten, addig is kell az itthoniaknak enni! És sajnos nekünk is kell ott, bár már kezdjük megszokni, hogy olyankor 2-3 napig csak szendvicset eszünk. Pedig ez nem túl jó Zalánnak. Olyankor 2-3 napig megy is a pocija. 🙁

Sokan csak azt látják, hű, mennyi támogatást kapunk, árverések, stb… Hát, nem kapunk akkora támogatásokat, de ha netán mégis, akkor abból igyekszünk Zalánnak a táplálék kiegészítőt megvenni. Most pl. mindene van szerencsére. 🙂 Az árverések pedig… Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az esetek 60-70 %-ban nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Vagy nem sikeres az árverés, vagy egyszerűen visszalép az illető aki megnyeri. Vagy eleve nem jelentkezik… Vagy hetekig hiteget aztán elfelejt jelentkezni… Igen, sajnos ez az igazság!

Vannak olyanok, akik azt hiszik, ebből meg lehet élni. Hát, szívesen cserélnék az ilyenekkel!

Ilyeneken és ehhez hasonlókon jártak a gondolataim, miközben figyeltem Zalánt aki békésen aludt és örültem neki, hogy ő még talán semmit sem ért az őt körülvevő világból. Nagyon szeretem! És belesajdul a szívem, hogy megint választanom kell a lakhatás és az ő élete között! De nem! Mert neki élnie kell! De hogy oldjam meg, mikor lassan már a fél világnak tartozunk! Lassan már csak a tartozásokat fizetjük!

Örültem, hogy éjszaka van és egyáltalán azt, hogy senki sem lát bele a fejembe! Ezek olyan gondolatok, amikről nem beszélünk egymás között. Talán azért, mert azt gondoljuk, hogy amiről nem veszünk tudomást, az nincs! Ezért mondogatom mindig Zalánnak is és súgom a fülébe minden este, mikor elalszik, hogy ő az én gyönyörű, okos és egészséges kisfiam! Milyen jó lenne, ha ez tényleg így lenne! Ha minden rendben lenne! Milyen boldog voltam néhány napja (hogy miért, azt nem tudom, de teljesen máshogy láttam az életet, mint most) és most a gravitációs erő tízszeresével vágódtam a földre! Mert akárhogy akartam is elhessegetni a problémákat, sajnos tudomásul kell vennem, hogy vannak!

Tudom, minden második bejegyzésem az anyagiakról szól, de sajnos ez együtt jár Zalán betegségével. Ahhoz, hogy ő meggyógyulhasson pénz kell! Sok pénz! meg se merem már számolni, mennyi pénz ment el az 1 év alatt a küzdelemre! Az utakra, étrend kiegészítőkre, a fertőtlenítőszerekre, a lakásfelújításra, különben nem hozhattuk volna haza Zalánt. Köszönjük, hogy eddig támogattatok minket! Kérek mindenkit, ezután is tegyétek meg, mert nagy szükségünk van rá! És senki ne gondolja, hogy 2-300Ft-nak nem örülünk! Minden fillér számít! Mi pedig minden fillérért hálásak vagyunk! Mert ez tartja életben a kisfiunkat és a mi gyógyulásba vetett hitünket!