2014.08.26.

2014.08.26.

Nagyon nehéz nap áll mögöttünk,  de most mikor ezeket a sorokat írom, már tudom, hogy túl vagyunk rajta!
Zalán reggel alig akart felkelni,  háromnegyed 8-kor úgy ébresztettem fel,  hiszen 8 órára a kórházban kellett lennünk.  Bejelentkeztünk és mentünk is az osztályra,  ami még mindig felújítás alatt áll,  így 1 emelettel feljebb kellett mennünk,  ahonnan visszaküldtek végül a nappali osztályra.  Ott derült ki, hogy Zalánt a műtőbe kell majd vinni,  ott fogják betenni neki a branült. Nem sokat kellett várni,  már mehettünk is.  Apa vitte be,  én a lehető legtávolabb igyekeztem menni az ajtótól,  hogy ne halljam ahogy sír értem és kétségbeesetten hív. Nem sikerült, hiába mentem le egy szintet,  úgy is hallottam. Így inkább visszamentem az ajtó elé, hogy amint kijön,  át tudjam venni és megvigasztalni.  Zalánt ezalatt elaltatták és az aneszteziológusok főnöke tette be a kis karjába a branült. Próbáltam lekötni magam valamivel,  de nem akart sikerülni. Elég sokáig tartott a dolog, mikor egyszer csak újra meghallottam a sírást és az üveges ajtón keresztül láttam,  hogy jönnek.  Átvettem apától,  vígasztaltam. Visszamentünk közben a nappali osztályra, ahol vártuk,  hogy mehessünk az MRI-re. Zalán sokáig ült az ölemben és bújt hozzám. Ahogy közeledett egy fehér ruhás már sírva is fakadt.  Negyed 11 volt,  mire szóltak,  hogy mehetünk a Balassa utcába. Átrohantunk és még sokáig várakoztunk a folyosón,  hiszen még ketten voltak Zalán előtt. Végül 11 óra környékén került be.  Apa vitte be ide is és teljesen ki volt borulva,  mikor kijött. Félre is vonult kicsit míg a könnyeivel küzdött.  Zalán végül kb.  fél órát töltött benn. Mikor kijött,  a kezembe adták és még bólintott egy negyed órát. Utána már nem volt gond,  futkozni akart és szegény folyamatosan inni kért. De hát nem lehetett.  3/4 1 volt,  mikor megkaptuk a papírokat és mehettünk át a szemészeti klinikára. Igyekeztünk úgy menni,  hogy kikerüljük az éttermeket,  mert Zalán folyamatosan enni és inni kért.  1 órára már a szemészeten voltunk és el is kezdődtek a szemcseppek. Közben kiderült,  hogy az esseni szemklinika, ami a genetikai vizsgálatot csinálja,  újabb, 2,6 ml vért kér apától és Zalántól.  Apát meg is szúrták és úgy volt,  hogy Zalántól majd a műtőben veszik le a vért,  hogy ne szenvedjen feleslegesen. Megvolt a 2. szemcsepp is,  mikor szóltak, hogy vinni kell Zalánt is,  mégis csak vesznek tőle vért. A gyerek addigra már őrjöngött a félelemtől ha csak valaki közeledett felé.  Negyed órán keresztül kínozták,  de a vért nem sikerült levenni.  Ez volt az a pont,  mikor majdnem berontottam. Úgy éreztem,  hogy eljött az a pillanat,  amikor már nem bírom tovább!  Mikor aztán vége lett a kínzásnak, nagyon sokáig hüppögött még a vállamon. Dühös voltam mindenre és mindenkire. Apát is leszúrtam valamiért. Nagyon feszült pillanatok voltak. Zalánra még várt egy szemcsepp és végül 14:48-kor került be a műtőbe,  ahol 1 és negyed órát töltött. Végül ott vették le a vért.
A doktornénink előbb kijött és elmondta,  hogy új daganatot nem talált,  a jobb szemecskéjében pedig már csak heg van. A bal szemét kellett kezelni,  de várhatóan már annak sem kell majd sok kezelés. Nagyon örültünk a jó híreknek és alig vártuk,  hogy Zalánt visszakapjuk.  Nem sok jóra számítottunk,  hiszen mikor átadtam az altatóorvosnak,  nagyon sírt. Sikítozott,  őrjöngött. De kellemesen csalódtunk. Zalán még 1 órát aludt a vállamon és mikor felébredt,  mintha semmi sem történt volna!  Kapott inni, aminek nagyon örült. Többször is fel kellett tölteni a poharát,  olyan szomjas volt. Mivel kaptunk finom ennivalót,  nemsokára már jóízűen lakmározott. 🙂
Nagyon nehéz volt ez a mai nap és le a kalappal ez előtt a kis ember előtt,  hogy így végigcsinálta!  Hiszen 1 nap alatt háromszor altatták! Egy felnőttnek sok lenne!  Szeretnék mindent megadni neki, hogy kárpótoljam a sok szenvedésért és egy utolsó senkinek érzem magam, hogy ez nem megy! Szívem szerint a legnagyobb traktort venném meg neki amit csak lehetséges,  de nem megy!  🙁 Nagyon sajnálom, amiért ilyen kicsin ezen keresztül kell mennie és a szívem szakad meg érte,  hogy szenved!  🙁 Azt hiszem,  sőt tudom,  Ő mindent megérdemelne a hősies küzdelméért és kitartásáért! Fáj,  hogy nem tudom kárpótolni! Nagyon szeretem!
Nagyon szépen köszönjük mindenkinek aki ma gondolt ránk,  imádkozott értünk!


3 thoughts on “2014.08.26.

  1. Hála és dicsőség az Úrnak a csodáért!!!!
    Mert ez maga a csoda,hogy ezt így kibírja a kicsi Zalán,és az egész család.
    Az Úré a dicsőség az eltűnt daganatokért,és az irvosokért akik a maguk részét megteszik.
    A többit meg bízzuk a Mindenhatóra.!!!
    Sok,erőt,kítartást kívánok Nektek.
    Isten áldását.
    Shalom

  2. Ne aggódj amiatt, hogy valami tárgybéli ajándékot nem tudsz megadni neki, csak ideig-óráig értékelné, de az, hogy ott vagy mellette és vigasztalod, szereted, öleled, mindennél többet jelent a mi kis Hősünknek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

nyolc − 2 =