Teljesen megváltozott az utóbbi 2 napban az életünk. Ezt leginkább úgy tudom érzékeltetni, hogy láthatóan kisimultak apa vonásai. 🙂

Ma ketten is meglátogattak minket, aminek nagyon örültünk. 🙂 Az elsők, egy idősebb házaspár hozott nekünk élelmiszert, nekem és a gyerekeknek ruhákat. Egy kis játék is jutott! 🙂 A második látogatóink anya és lánya volt, tőlünk könyvutalványt kaptunk!

Többen is ajánlották, hogy megveszi Andrásnak a hőn áhított könyvet és most már hiszünk és bízunk, hogy nekünk is szép karácsonyunk lesz. A reményt kaptuk vissza! Ez olyan hatalmas lökést jelent a mindennapok küzdelmeit elviselni, hogy az szavakkal ki sem fejezhető. Ilyenkor nem számít a rossz mosógép, hogy minden nap egy egész délelőtt megy el mosással, hogy nem működik a konvektor és most abszolút semmi, mert hiszünk benne, hogy ha ekkora összefogás indult értünk egy ideig még kitartunk.

Hiszünk benne, hogy Szenteste a gyerekeink arca a boldogságtól fog ragyogni és nem a könnyektől csillogni. Könnyezni majd én fogok, mikor a boldog arcukat látom!

Nagyon hálás vagyok mindenkinek! Kimondhatatlanul és leírhatatlanul! <3 Legszívesebben magamhoz ölelném az egész világot!

Tudom, hogy várnak még ránk nehézségek, hogy 2,5 hét múlva immár a 20. műtét vár Zalánra, de most könnyebb! Sokkal könnyebb! És a jókedv teljesen átváltoztatja az embert. Ilyenkor semmi sem baj!

Nem tudom kellőképpen megköszönni mindenkinek, aki segített régen, régebben és most! Köszönöm nektek, hogy segítetek túlélni, most ezt átélni és mindent! <3