2014.06.30.
Tegnap megérkeztünk már Budapestre, mert Zalán műtétje kora reggelre lett tervezve. Volt egy kis találkozónk egy tündéri családdal, majd korán lefeküdtünk, hiszen tudtuk, hogy korán kell kelni. Apa és Zalán gyorsan el is aludtak, de nekem nem jött álom a szememre. Egyre csak az otthoniak jutottak eszembe és az, hogy Csenge este sírt értünk. 🙁 Amúgy is nehéz volt eljönni és otthon hagyni őket! Talán ennyire még sosem volt nehéz! Az ember azt hinné, hogy idővel könnyebb, aztán nem! Pont…