2015.02.10.

2015.02.10.

A mai napunkra nem találok megfelelő szavakat…
Lelombozó, feszült de mégis felemelő!
Nagyon nehéz mindig az utazások utáni néhány nap. A sok elfojtott félelem és feszültség ilyenkor tör utat magának. Igaz, másfél év alatt már megtanulhattuk volna kezelni, de még mindig nem megy. Lehet ez mindig így lesz?  A legapróbb dolgokból veszekedés van, pedig igazából nincs egymással semmi bajunk. Ilyenkor legjobb lenne kicsit kimozdulni, csak 1-2 napra kettesben vagy inkább Zalánnal hármasban. Sajnos ez most megvalósíthatatlan! 🙁
De az élet megy tovább és nekünk is tovább kell lépnünk.
Aztán hirtelen olyan dolog történt,  amire soha nem gondoltunk. Igazából szavakat sem találok, így inkább az alábbi cikket olvassátok el:
http://gyor.babamama.info/harcosokcsaladok/amikor-sziv-szava-valaszol-az-igazan-fontos-dolgok-penzbe-nem-kerulnek-mert-megfizethetetlenek/
Nem találom a szavakat! Nehéz az életünk és szükségünk van segítségre. Sok segítségre! Nem csak most, hiszen ki tudja még meddig tart a harcunk!
De nagyon büszke vagyok apára, hiszen amellett,  hogy itthon helyt áll, még van ereje mindenkihez kedvesnek lenni! És ez a kis történet is megerősített abban, hogy az életben nincsenek véletlenek! Talán egyszer én is megtudom, miért pont az én fiam harcol az életéért!


3 thoughts on “2015.02.10.

  1. Kedves Enikő! Keresem a szavakat, betűket! Megoszthatom a bejegyzést? Csoportra gondoltam, ahol tag vagyok. A nyugdíjas csoport, köztársasági vagyok…, de a hozzájárulása nélkül nem tenném!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenkettő − 6 =