Vannak olyan napok, mikor az is elég a boldogsághoz,  hogy ragyogóan süt a nap. És vannak olyan napok, mikor mindent borúsan látok a verőfényes napsütés ellenére.  Ma egy ilyen nap van! 🙁
Igazából konkrétan semmi bajom nincs, hanem úgy általánosan minden. És bármi történt ma, csak ezt a negatív hangulatot erősítette bennem. Már eleve rosszul, fáradtan ébredtem. Álmomban a farkasok a rókákkat harcoltak és én egy szál fakéreggel próbáltam tőlük Zalánt védeni. Nem tudom ez az álom mit jelent, de ez már alapból rányomta bélyegét a reggelemre.
Az utóbbi időben több olyan változás is történt a szűkebb-tágabb környezetemben, amit nem éltem meg jól. Ezeket talán most nem is részletezném, mert sokan követik az oldalunkat… Olyanok is, akik visszaélnek a bizalmunkkal. Bizony, ilyen is van!
Ma még az is negatívan érintett, hogy teregetés közben Csenge megkérdezte, megyünk-e nyaralni. Pontosabban úgy kérdezte, mikor megyünk nyaralni. Mint tudjátok, idén nem tervezünk nyaralást. Legfőképp anyagi okok miatt. A tavalyi balatonszemesi nyaralás nem ismételhető minden évben, hiszen szakszervezeti nyaraláson is csak 4 évente vehetünk részt. De ezzel nincs is gond, valahogy most nem is vágyok nyaralni.  Mégis annyira rosszul esett, hogy azt kellett mondanom Csengének, hogy idén nem megyünk!  Lelkiismeret furdalásom lett. 🙁
Megkeseredtem a küzdelemben. Nem kicsit! Annyira próbálom meglátni mindenben a szépet, az apró kis örömöt! Annyira próbálom, hogy már szerintem a nagy igyekezettől nem látom. Nem találom a lelki békémet! Annyira lefoglal a kiutak keresése, hogy semmi másra nem marad energiám!
Mikor nem történik semmi és mégis tragédiaként élem meg a napokat. És szenvedem végig az éjszakákat. Lassan ez a blog is átcsap terápiás bloggá, ahol kicsit legalább kiadom a dühömet és a kiábrándultságomat. Mindenki azt mondja, hogy mindent jól csinálunk, tartsunk ki. Én mégis úgy érzem, valamit mégsem csinálok jól, hiszen csak lejjebb csúszunk.
Holnap lesz Budapesten az egészségügyisek demonstrációja. Arra kérek mindenkit, aki ott lesz, apa helyett is legyen ott! Apa ugyanis ahogy ma is, holnap is dolgozni fog. Ezen a héten 5 db 12 órás szolgálata van. Nem sokat lesz itthon ismét! Mindezt kemény 73 ezer ft-ért teszi. Legalábbis ebben a hónapban ennyi fizetést kapott. Rengeteg!  Ma kifizetettem a lakást, 63560ft-ot. Ez a lakbért, vizet, villanyt takarta. És még maradt a hónapra majdnem 20 ezer ft-om. Hát, ez sem dobott fel! A gáz ismét kimaradt és még egy csekk is!
Hazudnék, ha azt mondanám, nem kaptunk ebben a hónapban támogatást senkitől.  Dehogynem!  És szerencsére ebből meg tudtuk venni Zalán étrend kiegészítőit.
Igazából nem is tudom mi a baj ma. Semmi.  És minden! Fáradok! Ez a küzdelem felőrli az ember testét, lelkét. Meddig lehet ezt bírni? Van ebből egyáltalán kiút? Merre keressem?
Közben nézem ennek az alvó kis maszatnak a nyugodt kis arcát. Tényleg jó szülőket választott magának? Nem így érzem! 🙁