Jaj, csak félve merem leírni is, nem szeretném elkiabálni. Elállt az eső?! El sem hiszem! Kőkemény napokat töltöttünk el a lakásba beszorulva az idő miatt. Zalán sem találta fel magát és a többiekkel is nehezen lehetett bírni. Ők nem szokták meg a bezártságot, imádnak kinn lenni. Hát ez most pár napig nem jött össze!
Az, hogy a lakás háborús övezetté változott, azt hiszem enyhe megfogalmazás. Minden pillanatban valami galádságon törték a fejüket. Főleg Zalán, akinél ráadásul azt hiszem elkezdődött a dackorszak. Ha valamit nem engedtem meg, szegénykém (mellesleg hatalmas színész a fiatalúr, teátrális megnyilvánulásaival) irdatlanul üvöltött. Így viszont a napok végeláthatatlan pakolással teltek. Reggel kitakarítottam, de mire feltettem főni az ebédet, rosszabb volt a helyzet, mint előtte. Újabb rendrakás következett. Majd miután azalatt, hogy pár pillanat alatt bepakoltam a mosógépet ismét csatatérré változott a lakás, már a fejemet fogtam. És ez egész nap így ment napokon át. Persze apát megint 3. napja nem láttuk! Nyugtassatok meg, hogy ez máshol is így ment?! 🙂
De talán végre kisütött a nap! 🙂 El sem hiszem! 🙂 Csak ez a fránya szél ne fújna! Szegény kisemberem így is náthás és most már villám gyorsan össze kellene kapnia magát, hiszen hétfőn mennünk kell. Ismét. Sokadjára! Hogy milyen reményekkel vágunk neki az útnak, le sem írom, úgyis tudjátok. Aki anya, az pedig érzi is. Még szép, hogy minden rendben lesz! 🙂 Ebből nem engedünk!
Annyi jóságot kap az étrendkiegészítők által, amik szerintem hatnak is, hogy nem lehet baj! Emlékeztek, azóta nincs új daganat (tavaly február), mióta ezeket kapja. Előtte szabályos 6 hetente fedezett fel a doktornéni egy, de volt, hogy egyszerre kettő új daganatot is. Azt a lelki kínt nem kívánom senkinek sem! A bizonytalanságot, mikor az ember úgy érzi, vesztésre áll. Meg kellett fognunk, meg kellett állítanunk valahogy ennek a szörnynek a terjeszkedését. Talán csak jó időben voltunk és szerencsésen a legjobb orvoshoz kerültünk egyből, a legjobb emberek, segítők vettek körül miket akkoriban (is), de eddig sikeresen akadályoztuk meg a szörnyet, hogy nyerjen. Nem kérek mást most sem, tartsatok ki mellettünk, imádkozzatok értünk!
Hétfőn Andrást is visszük magunkkal Budapestre, mert a középiskolai beiratkozáshoz fél évnél nem régebbi szemészeti leletet kérnek, Győrbe pedig csak 9 hónap múlvára adnak időpontot. 🙁 De nagyon aranyos, kedves doktornénink van, vállalta, hogy rápillant Andrásra is! Így is annyi mindent kell még megszervezni. Jön András osztálykirándulása, ami 2 napos lesz. Vizitúrára mennek a Mosoni-Dunára. Hálózsákot kellene venni, mert sátorban alszanak (még szerencse, hogy azt nem kell venni!). Éppen csak hazaér a bérmálkozásra is. Következő héten már ballagás lesz. Aztán megyünk beiratkozni. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a körülmények ellenére ilyen jól helyt állt és egy jóhírű (ám kifejezetten nehéz) középiskolában folytatja a tanulást. De féltem is. Hogy mitől? Magam sem tudom! Mindentől! A világtól (mert eddig csak az enyém volt), az élettől, a pofonoktól. Szeptembertől kinyílik számára a világ amit ő természetesen nagyon vár, én már kevésbé. De megbízom benne! 15 éven keresztül tanítottam neki, hogy tegyen különbséget jó és rossz között. Tudom, hogy képes rá! Biztos nem lesz könnyű se neki, se nekünk, de együtt megoldjuk!
A család és a szeretet az, ami segíti Zalánt is a gyógyulásban. Remélem! Mert annyira szeretem ezt a kis majmot, hogy az már leírhatatlan. <3 Csöpp kis ember, de egy világ szeretete lapul benne (és 2 világ akarata)! 😀 Most még alszik, itt szuszog mellettem, de tudom, mindjárt felpattanak a szemei és kezdődik egy új nap. Sok játékkal, mókával, nevetéssel. A gondolataim, félelmeim pedig megmaradnak nekem belül. Ez nem baj! Csak ő legyen jól, gyógyuljon meg, nevessen, rosszalkodjon, de éljen! Szívem minden szeretetével erre törekszem!