2015.07.29.

2015.07.29.

Lassan már oldódhatna a feszültség a tegnapi nap miatt. De amíg nem tudom a szemvizsgálat eredményét, nem lesz jobb. Máskor legalább az altatás után egyből megtudtuk mi a helyzet. És ez a várakozás most idegőrlő.
Nagyon szeretnék a gyerekekkel lenni mert az ő közelségük, szeretetük és ragaszkodásuk sokmindenen átsegített már eddig is, de ma nem tudok, Andrást kellett sportorvoshoz vinni, mert lejárt a versenyengedélye. Hogy összekössem a kellemest a hasznossal, Zalánnak szerettem volna kistrikókat és pamut rövidnadrágokat venni de nem sikerült. A turikban nem kaptam, a kínaikban vagy 110-es felettiek voltak csak darabját 1990Ft-ért akarták adni. Szandált is szerettem volna neki mert már kikandizik a nagylábujja a régiből, de azt sem kaptam. Persze bakancsok és bundás kabátok már voltak. Kicsit lelombozódtam.
Amint hazaérek, megnézem mennyire fájni a tegnapi a tegnapi MRI alatt kapott mikuláscsomag. Tegnap meg se mertem nézni, olyan idegállapotban voltam még este is. Most sem sokkal jobb, de legalább már nem remegek az idegességtől. Ha sok, akkor valószínűleg lőttek a közelgő utazásnak. Igaz, akkor is, ha netán ma rossz hírt közöl a doktornéni.  🙁 Pedig nagyon szeretnék kicsit hazamenni. Jó lenne. Nagyon jó lenne!  De nem lehetek önző!
És annyi mindenre kellene még pénz. Nyugodtan vessetek meg de gőzöm sincs miből lesz a gyerekeknek tanszer és ruha szeptemberre. András is és Jázmin is minden ruhájukat kinőtték. És idén Csenge is oviba megy. Jaj, annyira nehéz! Lehet tényleg nem kell elmennünk Szombathelyre. Igaz, a vonaton 90%-os kedvezményünk van és enni itthon is kellene. De nem tudom. 🙁 Már nem is örülök annyira. 🙁
De legjobban most az foglalkoztat, hogy vajon mi lett a tegnapi vizsgálat eredménye. Amíg nem tudom, tűkön ülök. Úgy is, ha millió dolgom van. De egyszerűen nincs idegzetem semmihez. Rossz a várakozás és félek az eredménytől. Mégis szeretném tudni. Azt tartja a mondás, hogy a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan. Ebben azért nem vagyok annyira biztos. Ebben az esetben ez nem igaz.
Annyira szeretem Zalán, hogy azt elmondani sem lehet. Mindenemet gondolkodás nélkül odaadnám azért, hogy ő egészséges gyerek majd felnőtt legyen. Hogy ne kelljen a betegség árnyékában élnie, felnőnie. Nem tudom ez miért ilyen nehéz. Próbálok pozitív lenni és mondogatom magamnak, hogy minden rendben lesz, mert máshogy nem lehet. És sokszor azon kapom magam, hogy már nem hiszem el.
Nem hiszem, hogy könnyebb lesz. Nem hiszem, hogy változni fog. Nem hiszem, egyszer csak egy rossz álom lesz ez az időszak. Miért? Mert ez örök életre szól. Ez nem az a fajta daganatos betegség, ami ha 5 éven belül nem tér vissza, akkor el lehet felejteni. Ez az a fajta daganatos betegség, ami 50 éves korig 50%, hogy újabb daganatot okoz. Lehet, hogy akár többet is, többször is. Sajnos nem egy példa van erre a gyerekkori retinót túlélők között.
Fáj, hogy én okoztam neki ezt, hiszen én szültem meg. Még akkor is, ha tudom, a lélek vállalja fel a leszületéssel járó terheket és ő választ magának szülőket. Tudom, hogy ő tanítani jött közénk. De mit kell még mindig tanulnom és egy életen át, mikor ilyen rettenetesen nagyon fáj? Fáj minden lélegzetvétel, minden pillanat, mikor látom szenvedni. És fáj minden gondolat, mert tudom mi vár rá újra és újra. Nem egy történetet hallottam, olvastam, hogy daganatos beteg nem vállalta a kezelést, mert nem bírta. Neki bírni kell. Ha nem akarja is visszük és muszáj alávetnie magát a kezelésnek. Mert mi ezt eldöntöttük. Nagyon önzők vagyunk. Mert azt akarjuk, hogy meggyógyuljon. Tényleg ennyire rossz ember vagyok? Nekem mindenképp meg kell kapnom amit akarok? Miért vagyok ilyen? De mi mást tehetnék? Te mit tennél a helyemben?
Zalán betegsége teljesen átformálta az életünket. Minden percét. A felkeléstől a lefekvésig. A reggelitől a vacsoráig. És már nem bírjuk. Legalábbis én úgy érzem már nem.
Minden nap megküzdeni a gondolatokkal. Az anyagiakkal. Sokszor azt sem tudom mit miből fizetek ki. És a többieknek is enni kell. És főleg Zalánnak. Tudom, nagyon hónap vége van és lehet ezért borúsabb minden. De sokszor, mint ma is, úgy érzem nem bírom és egyszerűbb lenne feladni mindent!


12 thoughts on “2015.07.29.

  1. Ez az kedves amit nem szabad feladni!Akár milyen nehéz is tenni kell a dolgodat és menni menni előre.Mindig érdeklődéssel várom a beszámolódat.Az sem jó, hogy ennyit görcsölsz a dolgok miatt.Tudom,hogy várni a legnehezebb,de próbál meg türelmes lenni, mert nem lesz jobb ha Magad hibáztatod és marcangolod.Biztos ,hogy Zalánnak is fáj, de Te magadban eltúlzod az aggódást!
    Nem szabad ,mint azt sem,hogy nem menjetek haza ! Igen is csak menjetek, mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra,ahogy írtad is mehet a Mama is,tessék összekapni a gyerekeket,és elmenni ,feltöltődni egy kicsit!Nagy szükségetek van rá a pároddal együtt.A problémák meg szép lassan megoldódnak, lesz pénz ruhára is cipőre is tanszerekre is.Most az a legfontosabb,hogy kikapcsolódjatok egy kicsit.Legalább is Én így gondolom!

    1. Sajnos ezt csak a munkáltató adhatja, de automatikusan nem jár. És a közalkalmazottak nem kapnak. Ott a munkáltató az állam és ő nem ad! 🙁

  2. Próbáltam több alkalommal felvenni Önökkel a kapcsolatot ,de nem jött semmi válasz .Összekeszítettem Andras részére ruhákat ,amiket szeretnek odaadni !Kerem írja meg címüket ahova elvihetem!

  3. Kedves Enikő!

    Szeretném megkérdezni, hogy a “Hogyan segíthetsz” link alatt lévő ruhaméretek őszre is érvényesek, vagy eggyel nagyobb méret szükséges? Milyen ruhaneműkre van leginkább szükségük a lányoknak? Tanszerekben mi a leginkább hiányos? Füzetek, ceruza, tolltartó? Andrásnak a kollégiumba van valami hiányzó dolog? Szívesen segítenék.

    1. A ruhaméretek elméletileg helyesek. A lányoknak leginkább leggingsre és pulóverre lenne szükségük, illetve zoknira. Tanszerekből a táskán kívül még semmink sincs. András nem lesz kollégista.

      1. Szeretnék Andrásnak is küldeni valami meglepetést, azonban nem biztos, hogy jól ismerem egy kamasz fiú ízlését ruhanemű tekintetében. Mi a hobbija? Van-e esetleg könyv vagy CD, amire vágyik.

        1. András tipikus kamasz. Csőszárú farmer, V nyakú póló, vászoncipő a kedvenc. Könyvekből a 2. világháborúval foglalkozó történelmi könyveket szereti. Illetve a PS játékokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

húsz − 18 =