2015.08.19.

2015.08.19.

Iszonyatosan fáradtnak érzem magam. Nem csak lelkileg, most már testileg is. Zalán is nagyon rosszul viselte az elmúlt 2 éjszakát. Tegnap éjjel kb. fél óránként kelt, ma éjjel pedig nem is tudom mi volt vele. Egyre csak azt hajtogatta, hogy fél. Valamikor hajnali 3 óra környékén aztán gondolt egyet, bemászott a takaró alá és alig tudtam kiszedni, annyira félt. Sajnos azt nem tudom mitől, de nagyon nehezen tudtam csak megnyugtatni.

Az utazások utáni első éjszaka általában ilyen szokott lenni, de azt hittem már legalább egy kicsit alszunk az éjjel. Hát nem! 🙁 Tegnap is elész nap nyűgös volt, alig lehetett vele bírni. Azzal kezdte a napot, hogy apa ne nyúljon hozzá. Pedig ilyen nem szokott lenni. Nem tudom mi van vele! 🙁

Tegnap délután egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Győrbe beszerezni az iskolához még hiányzó cuccokat. A nagy részét sikerült is megvenni és elég is volt rá apa baiskolázási utalványa, azonban Andrásnak nem kaptunk tolltartót. Mégsem vehetek neki pókemberest. 🙂 Ruhákat is szerettünk volna venni, mert a gyerekek szinte mindenüket kinőtték. Csenge iszonyatosan megnyúlt a nyáron. Tavaly 98-104-es, most 110-116-os nadrágokat hord, így a tavalyi leggingjei már csak térdnadrágnak jók. 🙂 Jázminnak aztán főleg nehéz ruhát varázsolni. A leggingek között is válogat. 😀 A rózsaszín, piros, maximum zöld a nagy kedvenc. Igaz, ha ráakadtam valami egészen meglepő mintásra, az tetszett neki. Nem is tudom hol látta, honnét leste ezeket. Biztos az iskola! A keresztlányunk is hasonló és ő csak egy osztállyal jár Jázmin fölött. Pech, hogy ugyanakkora méretet hordanak. 🙁 Andrásról pedig már nem is beszélek. Igazi felnőtt testbe bújtatott félfelnőtt. Szűkített szárú hagyományos farmer kedvelő. Szerencsére neki még megvan (remélem!) a ballagására az iskolától kapott tízezer Ft-os Árkád utalvány, különben nem is tudom honnét vennénk neki nadrágot. Ő mindent kinőtt! Azt hiszem maximum 1 nadrágja van, ami a bokája alá ér. De ebben sem vagyok biztos.

Holnap végre hazaér az edzőtáborból. Már nagyon várom! 🙂 Nem igazán volt jó idejük. 🙁 Holnap pedig apa megy Budapestre. Beosztották oda dolgozni. 🙁 Nem örülök neki, mert más programot, igazi családi napot terveztünk, de ez van. A pénz pedig nagyon kell, így is teljesen a nullán vagyunk. És a jövő hónap nem is tudom miként lesz. Az iskolában is ezer féle fizetnivaló lesz, az oviban is, egyszer egy 2 vagy 3 napos utunk lesz Budapestre és még egyszer egy egynapos is… És közben Zalánnak is meg kell kapnia mindent amire szüksége van. 🙁 Annyira elkeserítő!

De biztatom magam, talán egyszer minden rossznak vége lesz! Talán most is történik legalább egy kisebb fajta csoda, ami átmenetileg átlendít a nehézségeken. Talán lesz tüzelőnk télre és talán valahonnan sikerül egy kályhát is szereznünk, mert a tavalyival már életveszély fűteni, kilyukadt. 🙁 Talán mindenkinek lesz ruhája télre és így együtt szépen átvészelünk mindent. Lassan közeledik a szülinapom, de én nem kérek ajándékot! Csak azt, hogy túléljük ezeket a heteket, hónapokat, a telet! Hogy Zalán továbbra is megkaphassa mindazt, amire szüksége van a kis szervezetének, hogy tudjon küzdeni a betegség ellen. Hogy tudjunk vele utazni, megkaphassa a kezeléseket. Egy csodára várok. Ha nem is nagyra, egy egészen aprócskára, csak hogy tudjam, van remény! És én boldog leszek!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhét − nyolc =