2015.09.26.

2015.09.26.

Mozgalmas napok állnak mögöttünk. Szinte egy pillanatunk nem volt az utóbbi napokban, hogy akár csak egy kicsit is pihenjünk. Minden napra jutott valami tervezetf dolog és mindennapra jutott olyan is, ami csak úgy becsúszott, de gyorsan kellett megoldani.

Rendezkedtünk, szervezkedtünk, hogy kicsit előbbre jussunk, haladjunk mindennel. Igyekeztünk ősziesíteni a kertet, fertőtleníteni a lakást, mindeközben pedig összeszervezni a mindennapokat, a gyerekeket, a munkát, a pluszmunkát. Nem volt könnyű és jól el is fáradtunk az utóbbi napokban. Ennek ellenére sajnos nem mindent sikerült elintéznünk, de haladunk…

A hónap vége minden szempontból rányomta bélyegét a napokra. Sajnos tegnap reggelre beköszönött a rossz idő is, aminek több szempontból sem örültünk. Főleg a gyerekek miatt. Azon kívül, hogy beszorultunk a lakásba és szinte fél perc alatt ki kellett hirdetni a vészhelyzetet a rendetlenség miatt, az iskolába, óvodába eljutás sem volt zökkenőmentes a locsogó esőben. Már csak azért sem, mert Andrásnak pl. nincs kabátja. A tavalyi bőrkabátja már kicsi. De igyekszünk megoldani. Annál is inkább, mert melegebb már csak tavasszal lesz sajnos!

Ma pedig egy újabb, számunkra jeles napra ébredtünk. Történt ugyanis, hogy pár hónapja apát fehívta egy ismerőse. Érdeklődött Zalánról, rólunk, a helyzetről… És ebből az érdeklődésből egy összefogás szerveződött. Zalánért és értünk. Ennek az összefogásnak a csúcspontja, a látogatás napja ma érkezett el. Hihetetlen érzés volt látni, amint egy sereg Bmw egymás után végigvonul a falun, majd szép sorjában megállnak előttünk. Annyira sok szép dolgot kaptunk, hogy leírni se lenne rövid! Szeretnék mindent egyenként kiemelni, de akkor még reggel is itt ülnék és írnék, és írnék és írnék…

Hogy mégis mit? Csenge legjobban a babaháznak örült, mert ilyenje még soha nem volt. Maximum amit apa készített kartonpapírból. Jázmin egy régi, de működőképes számítógépet kapott. Neki most ez a világ! Zalán pedig? Szeretetet, törődést, autót, ruhát, BARÁTOKAT! Kézről kézre járt, mindenkinek volt hozzá egy kedves, biztató szava. Kicsit furcsa is volt látni, hogy meglett férfiak elérzékenyülnek, mikor a karjukban tartják! Mi pedig? Az érzést, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyva. Sorolhatnám reggelig a tárgyi dolgokat, de nem emelek ki semmit. Az érzés megfizethetetlen! Megköszönni se tudjuk kellőképp!

Zalán először megszeppent mikor meglátta mennyi ember érkezett hozzá, aztán feloldódott. A végére már egész jól érezte magát, még egy körre is elment az egyik Bmw-ben. 🙂 Mi pedig csak azt láttuk, hogy eltűnt a gyerek. 🙂 Persze tudtuk, hogy rossz helyre nem került. 😀 De nagyon élvezte. Mindenkinek köszönünk mindent, aki kicsivel, naggyal, mégnagyobbal hozzájárult ehhez a csodálatos naphoz! A támogatásból Zalán jövő havi étrend kiegészítőinek egy részét szeretnénk megvenni.

Ezután a nap hátralévő része a pakolással telt. Gondolhatjátok! 🙂 És mivel az új kályhánk is megérkezett nem kis munkát okozva azt is be kellett “szerelni”. Apának kicsi még falaznia is kellett…

És akkor a reggeli izgalmat még nem is említettem! Jaj, de szétszórt vagyok! Reggel, mikor fel akartam tenni az ebédet főni, megdöbbenve tapasztaltam, hogy nincs gázunk. Hiába hívtam az ügyfélszolgálatot, csak azt mondta be az automata, hogy üzemzavar miatt az ügyfélszolgálat nem elérhető. Gondolhatjátok mennyire örültem neki! Már javában a délutánban jártunk, mikor rájöttünk hogy a hibabejelentésnek van saját száma. 🙂 Így majdnem 6 órára, de végülis kijött a szerelő és 10 perc alatt visszavarázsolta a gázt a lakába. 🙂 A régóta rosszalkodó szabályozó volt a ludas. 🙂

Mi pedig… Nem állunk meg, nem tehetjük. Sajnos bár ez a nap elmúlt, lement a nap, de holnap egy újabb nap virrad ránk. Egy új nap, új reménnyel, új feladatokkal, amik ránk várnak, hogy megoldjuk őket.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

19 − három =