Fejfájással ébredtem, ami nem ígér túl sok jót a mai napra. Remélem azért ennyire nem lesz rossz a helyzet! 🙂

Holnap újra útra kelünk. Zalánt megint a legszebb álmából kell hajnalban 5-kor felébresztenem, mert fél 6-kor már indulnunk is kell. Mint tudjátok, holnap lesz a nagy nap, amikor a doktornéni megpróbálja éber állapotban megvizsgálni Zalánt. Majdnem napra pontosan 2 év 3 hónap után jött el ez a nap. Leírni is sok, eddig 44 altatáson van túl.

Egy idő után már rutinosabban állunk hozzá az altatáshoz és ez valamennyire talán Zalánnak is biztonságot nyújt, hogy tudja, mi után mi következik. Holnap ez nem lesz. Hogy ez jobb vagy rosszabb lesz neki, azt én sem tudom pontosan. Nekünk és talán neki is jobb lenne, ha sikerülne a vizsgálat altatás nélkül!

Sokáig nem is sejtettem, milyen lehet ez neki. Most, mióta após készül műtétre, altatásra, azóta sejtem csak. Após rettenetesen fél az altatástól, felnőtt ember létére. Mit érezhet egy 2 éves kis ember?

Sokszor kerestem már az okát, miért kaptuk mi ezt a bűntetést. Hiszek Istenben és így hiszek a gonoszban is. Ha Istennek vannak követei, a gonosznak is vannak. Sokszor eszembe jutott, hogy lehet megátkoztak, hiszen az egész életem egy rémálom gyerekkorom óta. Aki régről ismer, az tudja. De ha ezt nézem, akkor talán sosem lesz vége!

De vége kell, hogy legyen! Mi pedig teszünk érte mert mást nem tehetünk! Így holnap útra kelünk ismét és remélem egy újabb győztes csata hírével érünk haza!