2015.12.20.

2015.12.20.

bibliaTegnap egy hatalmas, lélekemelő dolognak lehettünk tanúi, résztvevői.

Az este folyamán részt vehettünk a Győri Adventi Kórus immár hagyomás adventi koncertjén, ami idén Zalánért és a gyógyulásért csendült fel. Azon kívül, hogy gyönyörű szólamok csendültek fel és én személy szerint nagyon élveztem, az ott lévő emberek ismét bizonytották, hogy nem halt ki az emberség belőlük. Mikor pedig a kórusvezető pár szóban bemutatta Zalánt és hallottam, hogy mögöttem felhangzanak az emberekből önkéntelenül kiszakadó szavak… Az érzés leírhatatlan. Talán ez volt az a pont a 2,5 év alatt, mikor teljes valóságában megértettem, mekkora dolog az, amit Zalánnak át kell élnie. Kicsit képes voltam kívülről tekinteni a valóságot. Többek elsírták magukat, még a kórusból is. Zalán viszont élvezte a helyzetet, mert addigra alaposan felpörgött a kezdeti 2 percenkénti “menjünk haza” szólamok után. Az összegyűlt adományokkal együtt egy Bibliát is kaptunk, aminek személy szerint megint csak én örültem a legjobban, ugyanis az én Bibliám elveszett, mikor ideköltöztünk.

A koncert után többen is odajöttek hozzánk. Volt, akik csomagot hoztak a gyerekeknek. Zalán az egyik táskából egyből ki is kapott egy plüss macit és az este folyamán már el sem eresztette. Volt, akitől lufit kapott, amit még akkor is szorongatott, mikor már hazafelé az autóban elaludt. Nekem a legtöbbet a szavak jelentettek. És a szavak nélküli tettek. Mikor sokan egyszerűen csak megsímogatták Zalán kis buciját. Ezek azok a gesztusok, amiket az ember szavak nélkül is ért. Van, mikor nincs is szükség arra, hogy kimondjuk/kimondják. És ez így szép!

A gyönyörű hangverseny után még egy kicsit beszélgettünk a kórus vezetőjével, akitől szintén nagyon jól estek az elismerő szavak. Dícsérte a gyerekeket, hogy milyen türelmesen és szépen viselkedtek a koncert alatt. Hogy mennyire látszódik rajtuk az összetartozás, a szeretet. Mennyire kiegyensúlyozottak a nehézségek ellenére is. 🙂 Igen, ezért mondjuk, ezért tesszük úgy a dolgokat ahogy. Én úgy gondolom, nem az ő dolguk felnőtt problémákkal küzdeni. Nekik az a dolguk, hogy gyerekek legyenek addig, míg tehetik, míg lehet. Mert olyan gyorsan elröppennek a gyermekévek és nincs több lehetőség újraélni. Nekik most kell gyermekként boldognak lenni, mi pedig azért vagyunk felnőttek és azért a szüleik, hogy mindezt biztosítsuk nekik.

Az már biztos, hogy a tegnapi este bevételéből Zalánnak kijön egy egész havi étrendkiegészítő adag és még a kocsit is tele tudom tankolni, mert a január egyből 2 budapesti úttal kezdődik (január 8. szemészet, janur 12. onkológia). De fog maradni 4 ajándékra is. 🙂

Nagyon szépen köszönjük a tegnap este szervezőinek, előadóinak, résztvevőinek, közönségének a támogatását, szeretetét és figyelmét! Ez talán a legnagyobb ajándék, amit kaphattunk karácsonyra! 🙂 <3


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhárom − 12 =