Hát nem túl rózsás a helyzet.

Hajnalban arra ébredtem fel, hogy Zalán hány. Csak egyszer és utána mintha semmi sem történt volna, nézte a mesét. A délelőtt is eseménytelen volt, játszott, iszogatott, eszegetett. Már kezdtem megnyugodni hogy csak valami rosszul esett neki. Aztán most délután sikerült összehánynia az autót míg elmentünk boltba…

Nem tudom még mi lehet ez, mert láza nincs, hasa sem megy. Jókedvű, játszik is. Sajnos tartok tőle, hogy ha vírus, akkor végigmegy az egész családon, ennek pedig nagyon nem örülök. De szerintem ennek senki se örülne.

Még az a szerencse a szerencsétlenségben, hogy legalább most kontroll után vagyunk, mikor elvileg megengedett egy kis betegeskedés. De én személy szerint bármilyen betegséggel jobban ki lennék békülve, mint ezzel. Azért reméljük a legjobbakat. 🙂

Amúgy most úgy vagyunk, mint bárki más is. Próbálok nem is gondolni a betegségre. Aztán majd minden alakul! Remélem!