Hát, a mai nap sem sikerült valami könnyűre.
Már reggel úgy ébredtem,  hogy azt sem tudtam hova fussak és mit csináljak először. Hiszen annyi minden várt erre a napra! Már a főzés is gondot okozott, hiszen elképzelni se tudtam mit tudnék olyat főzni, ami olcsó,  gyorsan elkészül és mindenki megeszi. Gyorsnak kellett lennem, mert nem tudtam mikor kapja meg anyu a zárójelentést és mikor kell érte mennem. Az olcsót nem részletezem. Így aztán Zalánnak kifőztem az utolsó ch csökkentett tésztát, a többieknek meg sima tésztát és így lett kakaós tészta. Mert ugye nagypéntek van… Pedig én is szívesebben ettem volna halat… Végül én nem ettem. 🙂
Szinte alig főtt ki a tészta már telefonált is anyu, hogy mehetünk, így mentünk.
Vártuk is, hogy itthon legyen újra és ne kelljen Győrbe futkozni, de tudtuk, hogy mostantól újra nehezebb lesz. Lényegében semmit sem tud egyedül csinálni, még wc-re menni sem! Igaz, van járókerete, de a 4 gerincműtét és a pár éve eltört válla miatt nem tudja rendesen használni. De majd túl leszünk ezen js! Vagy legalább is ebben bízok! 🙂
Most, hogy az utóbbi pár napban jó idő volt, Zalánnal sokat kinn tudtunk lenni, ami szerintem mindenkinek jó volt. Apával nekiálltunk rendes nyúlház építésnek, hogy a nyusziknak most már valódi és jó helye legyen. Eredetileg leköltöztek volna anyósékhoz, de amilyen most a hangulat… Jobbnak láttuk, ha itt maradnak nálunk és a fáskamrában elszállásoltuk őket. A tél végén született kisnyuszik már gyönyörű szépek. 🙂 A gyerekek imádják őket simogatni és végre jó helyük lesz! Igaz, még csak 2 nyuszi lakhellyel készültünk el, de ma már kész lesz az egész. 🙂
Zalán imád motorozni, de sajnos már kinőtte a kismotort. Szeretnénk majd neki egy futóbiciklit, de még ki kell találni hogyan tudjuk ezt megvalósítani. Persze mindegyik csajnak vannak kívánságai. Jázmin görkorit akar, Csenge biciklit. 😀 (Nem azért írtam le, hogy küldjetek!) Így, hogy nem kell a 4 fal között bezárva lenni, jóval könnyebb a gyerekekkel is. Igaz, így rendszeresen a házimunka estére tolódik, mert napközben inkább kint vagyok velük. 🙂
Tegnap a szomszéd falu polgármesterétől kaptunk két kartonnyi javában mesét tartalmazó videókazettát. Még ki kell pucolni vagy pucoltatni a videót és kezdődhet a nagy családi mozizás. 🙂 Nagyon örültünk neki. 🙂
Szóval a jelenlegi helyzet nem egyszerű, de dolgozunk a megoldáson. Pontosabban (Egy régi ismerős szavaival élve) ha nyakig ülünk a carban, legalább annak örüljünk, hogy nem hullámzik. Hát, most ennek örülünk!