2016.04.17.

2016.04.17.

Időről időre felvetődik bennem a blog beszüntetésének gondolata és sokszor foglalkoztat egy párhuzamos blog indítása is.

Sok bántás ér minket, sok megaláztatás de bevallom, sok öröm is. Olyan emberi történetekkel találkozunk, amikkel nem biztos, hogy találkoznánk, ha Zalán nem lenne beteg.

Rengeteg értékes embert ismertünk meg, akiket amúgy biztos vagyok benne, nem sodort volna utunkba az élet. Sokakkal nagyon jó beszélgetni is. Erőt merítünk abból a pár percből, néhány alkalomból. Voltak, akik nagyon megleptek. Jó és rossz értelembe is. Sajnos olyanra is volt példa, hogy valaki csak hírverést akart Zalánnal csinálni a cégének. Hajaj, voltak elképesztő dolgok is. De senkinek nem akarok szemrehányást tenni! Mindenkinek szíve joga, segít-e, illetve kinek.

Néhány napja egy érdekes dolog történt. Megkerestek, hogy az országban néhány anyuka kívánságát teljesítenék és én lennék az egyik, az egyik követőnk jóvoltából, aki javamra erről lemondott. Nem tudom ki ő, de nagyon szépen köszönöm neki!

Mint tudjátok, nekem mindennél fontosabb, hogy a gyerekek boldogok legyenek. Ha hibáztam is azzal, hogy a szegénységben világra hoztam őket, ők nem érdemlik a büntetést ezért. Milliószor elmondtam, leírtam… Engem nem érdekel, hogy magamnak nem veszek zoknit és a 3 párt hordom felváltva. Nem érdekel, hogy rongyosak a ruháim. Ahogy az sem, hogy nem merem kimosni a cipőm, mert félek, hogy elszakad. De a gyerekeimnek legyen meg minden!

Éppen ezért,  mikor megkerestek, hogy valóra váltanák az álmomat, én egy állatkerti napot kértem a gyerekekkel és egy vacsorát apával. Én ezzel mindent megkapok! A gyerekek boldogságánál nem kaphatok többet. Nagyon szépen köszönöm!

A hetünk nagyon sűrű volt, ezért is nem írtam most pár napig. Kedden Pesten voltunk, ahol szerencsére mindent rendben talált a doktornéni. Minden napra akadt valami tennivaló. Anyut is vittük kontrollra, sajnos soron kívül, mert egész nap csak azt hajtogatta, hogy annyira fáj a lába, biztos valami baj van. Megnézettük, minden rendben van. Szerencsére! Pénteken Csengét is beírattuk az iskolába. Bizony, szeptembertől ő is megkezdi az iskolások életét. 🙂
Tegnap Kőszegre kellett menni, mert vokt egy potenciális vevő a lakásra. Egyúttal ki is takarítottunk és a nővéremhez is kimentem a temetőbe Szombathelyen. Hosszú és kimerítő volt az út. Főleg úgy, hogy a gyerekeket itthon kellett hagynunk. 🙁

És lassan megint utazunk. Kedden. 🙁 MRI lesz Zalánnak. Ez a legutálatosabb. Reggel éhgyomorral menni. Aztán várni, várni és várni,  mert nincs konkrét időpont. Lehet 10 órakor jutunk be, lehet délután 4-kor. És addig se enni, se inni nem lehet. Egy idő után már fáradt és türelmetlen Zalán. Közben pedig vénát böknek neki, vizsgálgatják… Felnőtt létemre sem biztos, hogy jól viselném ezt az egész napos tortúrát. Mivel viszont még mindig köhög, nem tudom egyáltalán altatható-e. Ide a helyi tüdődokihoz csak május 3-ra kaptunk időpontot, így célszerűbbnek látjuk, ha felmegyünk és esélyes, hogy ott helyben egyből megnézik. Jobb ötletünk nincs.

Hétvégén pedig jótékonysági focitorna lesz Zalánért, melyhez Zalán csapatába még 5 focizni szerető embert várunk. 🙂 Jelentkezzetek nyugodtan. A torna Győrben lesz!

Lassan közeledik Zalán szülinapja is, melyre nagyon készülünk. Reméljük sokan döntötök úgy, hogy velünk ünnepeltek! Minden külön értesítés helyett vegyétek ezt egy meghívásnak! Persze vannak olyanok, akikre feltétlen számítunk! <3 Remélem,  magatokra ismertek!

De előtte még Andrásnak is szülinapja lesz, utána meg Jázmin elsőáldozására készülünk… Jaj, mennyi minden van még előttünk! És mennyi minden áll már mögöttünk!

Apropó! Ez most jutott eszembe! Éjjel azt álmondtam, hogy valakivel vitáztam. Ő állította, hogy Zalán beteg, én pedig azt, hogy nem beteg, már újra egészséges! 🙂 Így kell lennie!!!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

húsz + 18 =