2016.07.24.

2016.07.24.

Sikerülhetett volna jobban is a tegnapi nap…

Mivel már 4-5 napja ugat éjjel a kutya, ami amúgy nem jellemző rá, csak ha valaki jön (a cicákat nem ugatja, sem más állatot, csak az emberi léptekre reagál) kénytelenek voltunk bizonyos óvintézkedéseket megtenni. Annál is inkább, mert a faluban rajtunk kívül 3 helyről is hallottunk, ahol éjszaka valaki járt! Ez eltartott egy jó ideig. Közben hallottuk, hogy valaki bajban van, így baráti segítséggel szedtünk össze némi élelmiszert és kisegítettük az átmeneti zavarba került családot. Nem sok mindenünk van, de azt szeretettel osztjuk meg olyannal, akinek ennyije sincs. Nem tudtunk volna nyugodtan aludni, ha tudom, nem messze tőlem gyerekek éhesen fekszenek le aludni! Nagyon jóleső érzés volt segíteni!

Éppen ebédhez készülődtünk, már hívtam  volna apát, hogy kész az ebéd, mikor ő telefonált. Gondoltam szuper, még mindig működik közöttünk a telepátia! 😀 Hát igen, csak ne kellett volna… Ugyanis azért hívott, hogy menjek gyorsan anyósékhoz. Após fellocsolta a teraszt és elcsúszott rajta, eltörte a vállát.

Kis sógor jött fel a gyerekekhez, én pedig rohantam le, majd be a sürgősségire (pénteken is ott voltam, meg az elmúlt hónapokban már nem is tudom hányszor). Gondoltam, most már ésszerű lesz bérletet váltanom… Anyu kezdte, aztán kis sógor (igaz, neki a szíve rendetlenkedett), aztán jött anyós, most após! Nem hiszem el, hogy ez is velünk történik!

2 röntgen, 2 vizsgálat, rögzítés és pár óra várakozás után kiderült, hogy egyelőre nem kell műteni, de mivel nem gipszelték (elég nehéz lenne a felkarcsont felső nyakát gipszelni), csak hálóval rögzítették, sajnos megmaradt az esélye, hogy elmozdul és akkor, ha előbb panasz nincs, de a pénteki kontrollon még mindig dönthetnek a műtét mellett. 🙁

Mire a kórházból hazaértünk, apa már készülődhetett is dolgozni. 🙁 Zalán egy tündéri maki, nagyon örült, hogy egyúttal az Update boltból hoztam neki egy túrósbatyut és multivitamin italt, így jóízűen meg is ette és csak mondogatta közben, ez nagyon finom. 🙂

Valahogy megint nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk. Most már kezd sok lenni! Apa a héten kétszer is maszekolt, azonban ez a sok futkozás Győrbe mindent felemészt! Igazából okom nincs panaszkodni Zalán állapotára, hiszen most semmi rosszat nem veszek észre rajta, talán csak annyit, hogy az utóbbi pár hétben érzékenyebb lett. Régebben nem, de most minden apróságon elsírja magát. Nem akarja a szemtapaszt, azt mondja a rossz szemével nem lát. Pedig én tudom, azt akarom tudni, hinnk, hogy igen! Tudom, majd az idő eldönti, azonban én szeretném eldönteni. Neki élni kell! Neki látni kell! És élni is, látni fog! Mert így akarom! 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

13 − 12 =