Zalánnal minden rendben, csak a nagy meleg miatt sokszor nyűgös (remélem tényleg ezért!). Ilyenkor nem egyszerű vele. Sőt! Némi hiszti is keveredik mostanában a napjaiba. Az ember azt gondolná, hogy a negyedik gyerekkel már könnyebb a helyzet, mint pl. az elsővel, mert az ember már rutinos… Hát nem! Zalánnal pont nem. 🙂 

Neki amúgy is több minden meg van engedve, mint a többieknek volt, már csak a betegség miatt is. És egy-egy hiszti alkalmával pengeélen táncolunk a még megengedni vagy az ezt már nem határán. Azt sem szeretem, ha sír, hiszen őt mindig nevetni szeretném látni! Így aztán estére már hullaként rogyok az ágyba. 🙂 Pedig ő olyan tündéri és aranyos és a szívem kicsi csücske. Este is hozzámbújt és azt mondta “anyucika”. Annyira lehet szeretni! <3

És persze nagy zsivány, hatalmas széltoló. 🙂 Minden este (ha apa éppen itthon van) ki akar menni apával a sötétbe,hogy megnézze a denevéreket, aztán kiabál, hogy fél. 😀 Apa múlt héten kétszer is elment “maszekolni”, higy Zalánnak megvehesse az annyira vágyott játék damilos fűnyírót, így nagy volt az öröm, mikor megkapta. 🙂 Annyira cuki vele! 🙂 Az volt a terv,  hogy most együtt nyírja majd a füvet apával. Persze apa fűnyírója pont most döglött be. Fogalmam sincs hova lehetne vinni. Egyszerűen nem pörgeti be a damit, nincs benne erő. No de mindegy is. Így Zalán most egyedül nyírja a füvet.

Mivel aratási szezon van és naponta többször is látunk a ház előtt elmenni traktort, néha kombájnt is, Zalán nagyon szeretne egyszer beülni. Jó lenne találni valakit, aki elvinnéegy körre. 🙂 Ezek olyan álmok, amik könnyen valóra válthatók, csak ki kell törpölni hogyan. 🙂 De hatalmas örömet okoznánk vele neki, ez biztos, hiszen mindig mondja, pontosabban kérdezi, hogy egyszer beülhet-e egy ilyenbe. 

Zalán imádja a képeskönyveket, főlegamik állatokról vagy szép tájakról szólnak. Nemrég nézegettünk brossúrát, amiben a Balaton volt és ő rögtön kérdezte is, hogy elmegyünk-e. 🙂 Mondtam, hogy persze, majd el. De még itt is várat a megvalósítás, hiszen nyakunkon az iskolakezdés, a nyaralás (még mindig nem biztos!!!), anyu költöztetése, András függőben lévő focis karrierje… Kezdem úgy érezni, engem nagyon alaposan elrontott az evolúció. Legalább 3 testemnek kellene, hogy legyen (a súlyomból majdnem ki is jönne! :D).  

Tudom, tudom, rangsoroljak. Csak azt nem tudom hogy! Mert ez a sokminden mind-mind augusztusra maradt. Egyszerű sem kötél idegzetem nincs, sem krőzus sem vagyok… Tudom, hogy mindig minden megoldódik vagy így vagy úgy, de nem mindegy hogy. Viszont amíg Zalán itt van, nagy gond nem lehet! 🙂