Nem könnyű az életünk és talán már soha nem is lesz az. Egymásra rakódnak a gondok, a megoldatlan és megoldhatatlan problémák, de küzdünk tovább, mert van kiért, kikért.

Zalán szerencsére jól van, durván sok az energiája, ami nagyon jó, persze nekem sokszor nem annyira, de neki mindenképp! Aki nem tudja min ment és megy keresztül, egy abszolút egészséges kisgyereket lát, aki futkos, játszik, huncutkodik. És ez így a jó! 

Zalán 3 éve mögött rengeteg kezelés, műtét, altatás, sírás és szenvedés van. De ő gyerek tudott maradni. Egy kicsi tündérbogyó, akivel halad az élet. Aki sok bosszúságot okoz a kis huncutságaival, de mikor hozzámbújik este és a karjaimban alszik el, vagy reggel az ölembe kucorodva ébred, érzem, a pokol legmélyebb bugyraiba is lemennék azért, hogy ő egyszer egészséges felnőtt legyen. Sajnos erre a betegség miatt kevesebb, mint 50%-a van, de próbáljuk kicsit másképp felfogni a veszélyt. Nem mindegy, hogy a pohár még félig van, vagy már csak félig. Mi az előbbiként igyekszünk gondolkodni, miközben a magunk módján szeretnénk még egy kicsit tölteni abba a bizonyos pohárba.

Mikor Zalán kicsi volt, azt a nézetet vallottuk, hogy első a gyógyulás, az élmények megvárják. Azonban eljött ez az idő, mikor már Zalán pontosan érti az őt körülvevő világot, érdeklődik és szivacsként szívja magába a látottakat. Mert lát! Még lát! Sajnos nem tudhatjuk biztosan, hogy akkor is fog-e látni, mikor ezzel a szörnnyel végzünk. Az eddigi kiújulások mind a még jól látó szemét érintették. A másik szemével Zalán elmondása szerint nem lát. 🙁 Így viszont nem csak azért, mert az élmény és a nevetés gyógyít, hanem azért is, hogy minél többbet láthasson, kötelességemnek érzem minél többet megmutatni neki a világból. És ez akkor sem fog kárára válni, ha látó marad (mert annak kell maradnia). 

Már rég elhatároztam, hogy minden hónapban csinálunk valami programot, de ez általában nem valósulhatott meg a jelenlegi körülményeink miatt. Talán majd ez változni fog. Zalán kívánságlistájával még nem végeztem, sőt, igazából időm sem volt nekiülni, mert nagyon zsúfoltak a napjaim. De többek között olyanok fognak rajta szerepelni, hogy lovaglás (Zalán imádja a lovakat, főleg a pónikat), traktor és kombájn vezetés, hajókázás… Ezeket sokat emlegeti. Gyermeki vágyak! 🙂 Mindent meg fogok tenni, hogy ezeket a vágyait (is) valóra váltsam. 

Lenne még miről írnom, de a körülményeket nem akarom részletezni, írtam róluk éppen eleget az elmúlt években. Lassan aktuális lesz anyu költözése, lassan aktuális lesz a ház kifizetése, amit csak akkor tudunk megtenni, ha anyut teljesen kifizeti a vevő, hiszen nekünk csak egy mínuszos bankszámlánk van és a negatív KHR miatt a szocpolhoz se tudunk hozzájutni. De majd ez is megoldódik! Ahogy az iskolakezdés, a tüzelő és sok minden is. Minden nap imádkozom Zalánért, a gyógyulásért és hogy kikeveredjünk ebből a szörnyűségből. 

Mert addig, míg Zalán minden nap az ölembe kucorodva ébred, nem történhet baj!

Látjátok, mennyire szerettem volna másképp megírni ezt a postot és a végére mégis sikerült elrontani? Ne haragudjatok,  felőrölnek a problémák! 🙁