2016.11.08.
Ne haragudjatok, hogy nyersen őszinte leszek!
Lényegében ugyanott tartunk, mint tegnap vagy múlt héten. A munkák állnak, Zalán beteg (sajnos most már engem is kínoz az allergia a sok penész miatt), a kocsi rossz, a hiányzó fizetésről semmk hír, így a számlák sincsenek befizetve!
Zalán az utóbbi időben mindentől fél. Újra ketten járunk wc-re is, egy pillanatra sem tágít mellőlem, egy pillanatra sem tudok elszakadni tőle. Éjjel is fognom kell a kezét vagy átölelni, mégis az éjszakánk nagy része sírással és vigasztalással telik, így nem sokat alszunk. Azt hiszem ő is kimerült, mert a nap nagy részében is nyűgös.
Nehéz lekötni bent bármilyen játékkal, mert folyamatosan mellette kell lenni, így az én munkám rendre elmarad. Nem tudom mitől fél, mert konkrétan nem nevezi meg a félelmeit, csak sír, sokszor sikítva fut hozzám, ha 2 lépést eltávolodok tőle.
Tudom, sokat élt meg, sokszor sokkal többet, mint bármelyik másik gyerek. Össze se tudnám már számolni, hány vérvételen vagy tűszúráson van túl. Egy kisgyerekes édesanyának már az is trauma, ha csak egyszer is le kell fogni a gyerekét vérvételkor. Nekünk ezt nem egyszer, hanem legalább százszor kellett már megtenni. Ha csak az altatásokat (55!) vagy a műtéteket (34!) vesszük, már az is hatalmas szám! Valahogy annyira nem is csodálkozom, hogy ez valahogy kijött rajta, most éppen félelem formájában. Mindig is azt mondtam, igyekszünk a lelki egészségét is megőrizni, azonban most nem tudom merre van a kiút. Gondolom beszélgetnem kellene vele a betegségről, a kezelésekről, azonban szeretném elkerülni, hogy betegségtudatot ébresszek benne. Így is az utóbbi időben meglepő módon többször is említette, hogy ő beteg…
Mint az elején is utaltam rá, továbbra sem jó a helyzet nálunk. Ebben a hónapban sajnos választanunk kell, hogy eszünk vagy számlát fizetünk, esetleg Zalánt visszük fel Budapestre. Igen, őszintén mondom, most egy nagyobb csodára lenne szükségünk ahhoz, hogy ezt ismét túléljük. Annak ellenére vagyunk most ebben a helyzetben, hogy vége a letiltásnak! Mégis, a helyzet rosszabb! Sem a lakást nem tudjuk így kifizetni, sem a számlákat. Mert egyszerűen nem mondhatom azt négy gyereknek, hogy nem tudok nekik enni adni! Főleg Zalánnak, akinek nem is mindegy mit eszik. Minden egyes gramm szénhidráttal, ami már felesleges a szervezetének a daganato(ka)t tápláljuk, ami bár most inaktív, sajnos már kétszer kiújult. Gondolni se akarok arra, hogy mégegyszer kiújuljon!
Igen, régóta van szükségünk segítségre és az is igaz, hogy rengetegen segítettek/segítettetek ebben az időszakban, amiért nagyon hálásak vagyunk. Sajnos eljött az az idő, mikor mindenkinek egyre nehezebb. És az az idő is, mikor még tudnak segíteni nekünk. Sajnos mint látszik, a mi életünk nem egy nehézség megéléséről szól, hanem a folyamatos nehézségekről. Mégis úgy érzem, az út, amin haladunk jó irányba visz. Hiszen ha minden sikerülne, Zalán egy egészséges környezetben élhetne, nem penész között, ami a gyógyulását ássa alá, hiszen gyengíti a szervezete saját védekező képességét, amit az étrend-kiegészítőkkel próbálunk felturbózni, így viszont sikertelenül. Már azzal előrébb lennénk, ha csak 1 lakást kellene fizetnünk, ha csak 1 kályhában, a kazánban kellene fűteni, nem háromban, mint jelenleg.
Mi is megvívtuk családon belül is a csatáinkat, hiszen anyuval komoly csörték mentek. Volt, hogy anyós “torkatátva” üvöltött vele, mert nem volt hajlandó belátni, hogy ez az élet már nem róla/rólam/rólunk szól, hanem Zalánról. Neki kell egészséges környezetet varázsolnunk a semmiből. Eddig sok-sok felajánlás által sikerült eljutnunk a fürdőszoba és wc felújításig, illetve az alsó szint bontásáig. A burkolóanyok a laminált padló kivételével mind megvannak, de elfogytunk. Erőileg, fizikailag, anyagilag pedig teljesen. Most, hogy a házat a fagy beállta előtt folytatni lehessen durván 60 ezer Ft-ra lenne szükségünk, ami az alsó szint csatornázását és vízszerelését takarná be. Ha apa egész fizetést kapott volna, ezeket vettük volna meg belőle, illetve még 5m3 kavicsot a betonozáshoz. Sajnos ez így ebben a formában nem tudott megvalósulni és így a fűtést sem lehet szerelni, hiszen nem állnak a falak, amire a radiátor kerülne.
Szóval a helyzet most rossz. Amit tovább nehezít, hogy az autó is rossz. Lehet vele menni, ámde szerintem nem igazán tanácsos. Valami iszonyatosan kopog és lötyög az alján. A szerelő pedig azóta is hív, hogy a törött hátsó stabilizátort megcsinálja…