Nem volt zökkenőmentes a tegnapi nap. Talán a közelgő frontot érezték a gyerekek…No és estére az én idegrendszerem is. 🙂

Tegnap sikerült megvennünk a csatornázáshoz és vízszereléshez szükséges dolgok nagyrészét köszönhetően annak, hogy a napokban kaptunk egy cégtől támogatást. A kavics és cement is rendelkezésünkre áll már a betonozáshoz. És persze láss csodát, locsog az eső. 🙁 Sőt, állítólag délután a hó is jön. Szóval ezt a hétvégét buktuk a munka szempontjából. 🙁

Apa kb. fél órája ért haza, de már itthon sincs. 🙁 Ment egyből a házhoz megnézni, ebben a rossz időben mit tudna csinálni. Délután pedig a lemezbemutató koncertre megyünk. A gyerekek már nagyon várják. 🙂

Tegnap ismét baleset történt,  a fránya kanapénk, amit már rég ki kellett volna dobnunk. Most Csenge akadt fenn benne és végighasította a bőrét a kiálló rugó. 🙁

Zalán viszont rettenetesen elemében volt. Miután megjöttek a lányok a suliból, egy perc nyugalmuk sem volt. Folyamatosan vele kellett foglalkozni mindenkinek. Az egész családnak körülötte kellett ugrálnia, mert ő fél. Fél egyedül elmenni wc-re, fél egyedül inni, fél egyedül játszani. Hogy pontosan mitől fél, azt nem tudjuk. 🙁 Megterhelő ez az időszak, mert sokszor úgy érzem, több részre kellene szakadnom ahhoz, hogy mindent meg tudjak csinálni. De András nagy segítségem ebben! Zalán pedig a kis mókamakim. 🙂