Hirtelen, mikor a dátumot leírtam azon gondolkodtam,  már 15-e van. Úgy negyedike táján valahol leragadtam és hirtelen fogalmam sincs hova szálltak el a semmibe a napok… De mindegy is!

A tegnapi napunk nem volt felhőtlen. Jázmin éjjel hányt és mivel még mindig öten alszunk egy szobában, így ez eléggé drámai volt. Annál is inkább, hiszen igyekeznünk kell minden egyes ilyen alkalommal, hogy a többiek és főleg Zalán ne kapja el! 

Így apa a fél éjszakát az étkezőben Jázmin mellett ülve töltötte, hogy csökkentsük a Zalánra leselkedő újabb veszélyt. Reggel mama vette át a stafétát, aki levitte magához Jázmint és szegényke csak koraeste jöhetett haza, mikor kicsit jobban lett. Látjátok, ezért kellene ennyire az a fránya külön szoba, amiről most még sajnos fényévek választanak el. 🙁

De nem fogok búsulni. Muszáj menni és tenni a dolgunkat, különben tényleg nem fog megvalósulni semmi. Napi szinten vívjuk a csatáinkat, családon belül is, de hinnem kell abban, hogy egyszer minden mozaikkocka a helyére kerül és végre mi is csendesebb vizekre evezünk.

Sajnos már csak 2 hetet töltünk itthon és a decemberünk nagyon nehéz lesz. De addig is próbálok nem gondolni erre, míg nem feltétlenül szükséges! .

Tegnap már kezdtem puhatolni a gyerekeknél ki mit szeretne a Jézuskától. Komolyra fordítva a szót, hiszen ahogy észrevettem, naponta változik a kívánságlista. Jázmin is legalább 3-4 félét mondott a 3D-s tolltól kezve valami szellemlövőig, Csenge is. De legjobban Zalánon lepődtem meg.  A kis 3,5 évével olyan kívánságlistája van, hogy csak kamilláztam  😀 A lánctalpas markolótól a lövöldözős tűzoltón keresztül a nagy legón és autókilövőn át… Meg se tudtam jegyezni. 😀 Aztán megbeszéltük, hogy mindenki egyet választ, csak egyet és legfeljebb egyet, mert most annak is örülni kell, ha csak 1 is lesz a fa alatt.

De nem akarok negatív lenni! Ha meleg lesz és étel lesz az asztalon már boldog leszek, mert együtt lesz a család. MInden más másodlagos. 🙂

Ebben az évben még van egy nagy falat, amit le kell nyelnünk, ez pedig a fűtés kiépítése a házban. Összegre sem kevés, hiszen ha nem tudjuk összeszedni a hozzávalókat, akkor ez 525 ezer Ft-ba fog kerülni (330 ezer az anyag és 195 ezer a munkadíj). Hát ezért írtam az iménti sorokat. Nekünk most ez az első és a legelső. Zalánnak biztonságos otthont teremteni, ahol saját szobája van és el lehet szeparálni, ha betegség üti fel a fejét a családban.

A célunk tehát megvan, menni, menni tovább egészen addig, míg meg nem valósítjuk az álmainkat. Mert egyik következik a másikból. A ház egyenlő Zalán egászségével, ami pedig reméljük a gyógyulás. Neki és nekünk is az élet!