Bajban vagyok ismét. Tudom, ez már nem újdonság, nálunk szinte mindig van valami! Beszéltünk az autószerelővel és még hétfőn se lesz kész az autó. Ez csak azért különösen rossz, mert keddre van időpontunk a tüdőgyógyász orvoshoz és erre az időpontra is 1 hónapot vártunk. És május 12, mikor újra Budapestre megyünk, újra itt van a nyakunkon. És altatás várható, viszont Zalán szakadatlanul köhög. 🙁 Én már kezdem azt hinni, abból az autóból már nem lesz semmi! 🙁 Teljesen le vagyok…
16 éve ez a nap vasárnap volt. Reggel NST-re kellett mennem a kórházba elég korán. Semmit sem mutatott a műszer, de mivel anyám annak idején még Ausztriában élt és azon a héten volt csak szabadságon, úgy döntött, ennek a gyereknek meg kell születnie még aznap. Ezt az orvossal is közölte, gyakorlatilag parancsba adta. Így utólag már szép emlék, de akkor kicsit megijedtem. Mivel elvileg másnapra voltam kiírva, a doki semmi kifogásolni valót nem talált ebben. Így az én nagy fiam…
Elég zavaros volt az elmúlt pár nap. Autó még mindig nincs. Tegnap beszéltem a szerelővel, aki szerint komplikáltabb a dolog, mint hitte, ezért tart ennyi ideig a szerelés. Ahogy telik az idő, úgy nő a félelmem a javítási költségek terén. 🙁 Talán, legalábbis a szerelő szerint 99% az esély, hogy hétfőre elkészül. Úgy legyen, mert Zalánt 3-án a tüdődokihoz kell vinni és a busz/vonat sajnos még mindig kizárt. A jövő hét amúgy is mozgalmas lesz. Iskolai, óvodai anyák napja, Zalán…
Tegnap még verőfényes napsütésben készítettem ezt a képet. Azt hiszem, ez Zalán ajándéka a közelgő anyáknapja alkalmából, ugyanis ez a kis orgonabokor Zaláné és először bontott virágot. Ugye emlékeztek még a történetére? <3 Nos, ez a kis bokor csak növekszik és most már virágot is hoz. Nő, mint Zalán, aki lassan 3 éves lesz! Micsoda nagy idő! Annakidején, 2013. augusztus 1-én, mikor megtudtuk, hogy Zalán nagyon beteg, csak álmodoztunk arról, hogy eléri ezt az életkort. Bízni nem tudtunk azokban a…
Örülök, hogy túl vagyunk az MRI-n és eddig még semmi hír nincs. Most ugye az a jó hír, ha nincs hír még legalább 1 hétig. Akár hányszor megcsörren a telefonom, lever a víz. A dolgok bonyolódnak, ugyanis az autó műszakija csütörtökön lejár és bár már múlt hét csütörtök óta a szerelőnél van, állítólag csak péntekre lesz kész TALÁN! Ráadásul amit kaptam kölcsön autót, holnap vissza kell adni, mert szüksége van rá a tulajdonosnak. 🙁 Így ha netán mégis menni kell…
Túl vagyunk a 3. évnek egy újabb hetén. Ma volt Zalánért, a gyógyulásáért Győrben az 1885 kupa, az UTE baráti kör rendezésében. Jól érzetük magunkat, bár az idő lehetett volna kegyesebb is hozzánk, hiszen hűvös, nagy szél és borngós idő volt. De ez nem is volt akkora gond, hiszen sátorban volt megrendezve a focikupa. Persze Zalán az idő nagy részét a nagybátyjával a játszótéren töltötte. 6 csapat vett részt a tornán. Természetesen mi is állítottunk csapatot, de sajnos várható módon…
Összefolynak a napok, folyamatos rohanásban vagyok. Tegnap volt az álomnapom! 🙂 A gyerekekkel állatkertbe mentünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, Jázmin és Csenge megijedt a kecskéktől a símogatóban, mert olyan erőszakosak voltak. Megetettük a dámvadakat is. A tevék szájától majdnem rosszul lettek a gyerekek. 😀 A majmokon pedig sokat nevettünk. Szívem szerint minden héten elmennék, annyira tetszett! Este apával vacsorázni mentünk. A kedvencemet ettem és még almáspite is volt desszertnek, fagyival. Abból viszont annyit kaptunk, hogy meg se bírtuk…
Így utólag visszagondolva sokkal könnyebb volt a tegnapi nap, mint amire számítottunk. Talán ez annak is köszönhető, hogy visszatértünk az eredeti tervünkhöz, azaz apa viszi Zalánt mindenhova, ahol valami történik vele, én pedig leszek a biztos pont, ahol tudja, nem történik vele semmi rossz! És ez úgy néz ki, bevált. Zalán nagyon ügyes kislegény volt egész nap! Reggel szokás szerint korán indultunk és Zalán végigaludta a felfelé vezető utat. Apa már csak a Petőfi hídon ébresztette fel. Jókedvű volt, nem…
Az összes kezelés és kontroll közül az MRI-t utálom a legjobban. Fél 8-ra kell a kórházba érnünk éhgyomorral, azaz sokminden áll vagy bukik azon, sikerül-e kitalálnom, Zalán mit enne vacsorára, hiszen majdnem 24 órán keresztül csak az lesz a gyomrában. Az MRI igazi mumus. Fél 8-ól csak várjuk, hogy történjen valami. Valamikor bekötik a branült, amikor Zalán nagyon sír. Egyértelmű, felnőtt fejjel se szeretem, ha bökködnek, hát még nem egészen 3 évesként. Legtöbbször nem is sikerül elsőre, sem másodikra, van,…
Időről időre felvetődik bennem a blog beszüntetésének gondolata és sokszor foglalkoztat egy párhuzamos blog indítása is. Sok bántás ér minket, sok megaláztatás de bevallom, sok öröm is. Olyan emberi történetekkel találkozunk, amikkel nem biztos, hogy találkoznánk, ha Zalán nem lenne beteg. Rengeteg értékes embert ismertünk meg, akiket amúgy biztos vagyok benne, nem sodort volna utunkba az élet. Sokakkal nagyon jó beszélgetni is. Erőt merítünk abból a pár percből, néhány alkalomból. Voltak, akik nagyon megleptek. Jó és rossz értelembe is. Sajnos…