Pintér László Zalán

Csodálatosan szép idő volt ma is, amit Zalán nagyon élvezett. Délelőtt is kint tudott lenni az udvaron, míg apa dolgozott a házban. 🙂 A markoló és a talicska megunhatatlan játék neki.  A nap legfontosabb esemény az volt, hogy összetört Zalán wc szűkítője és persze anélkül nem ül rá. És az ilyen miért is ne pont ünnepkor történik? 🙂 Délután apa a lányokkal kiment a temetőbe, én pedig Zat őriztem itthon. 🙂 Mókáztunk, cicáztunk,kutyáztunk és nagyokat beszélgettünk. Újra kifaggattam mit szeretne kapni…

Read More Read More

Nagyon örülünk ennek a kis napocskának, ami most ezerszám szórja a sugarát. Zalán imád kint játszani és szó mi szó jobb is, hogy a friss levegőn van, nem a benti penészt szívja. Ne tudom miért, de idén már most kétszer annyi penészt irtottam a lakásban, mint pl. tavaly egész télen. A falak is jó méter magasan nedvesek és nem tudok rájönni mitől. Csőtörésünk biztos nincs, hiszen azokon a falakon nem fut vízcső. No, majd a másik házban… Talán, egyszer! Amúgy a…

Read More Read More

Nem semmi nap volt tegnap.  Délelőtt egy nagy adag kupakot kaptunk Csornáról. Vele pedig gyönyörű ruhákat Zalánnak, élelmiszert és Zalán kapott 2 játékot is. Mindennek nagyon örült, a ruhákat sorra próbálta, nem tudta eldönteni melyiket vegye fel. 🙂 Végül egy Verdás póló mellett döntött. 😀 Öröm volt látni milyen boldog! 🙂 Nagyon szépen köszönjük!  <3 Később a gyerekek nekiálltak kiválogatni a játékaikat és cipősdobozba tették, hogy le tudjuk adni a Mikulásgyárban, ha nyit. Fontosnak tartom ezeket a gesztusokat és hogy tudják,…

Read More Read More

Kezdjük azzal, hogy tegnap hajnalban anyu elment… Hogy hova azt nem tudjuk, azóta számunkra ismeretlen helyen tartózodik. Ez alapból meghatározza a napunkat.  Ma reggel az orvosnál kezdtünk, mert Csengének oltást kellett kapnia. Nem viselte túl jól, de ezt mi már megszoktuk. Zalánnak sincs jó napja, bár éjjel egész tűrhetően aludtunk. Remélem nem beteg lesz, bár megint testszerte ellepte az ekcéma és ez általában betegséget jelent nála. Este jól bekentem a krémmel, hogy ne viszkedjen neki annyira. Zalán amúgy szinte hihetetlen…

Read More Read More

Talán túl vagyunk a keddi sokkon, egész tűrhető éjszakánk volt azt leszámítva, hogy Jázmin beteg lett és fél percenként az orrát fújta. Apa pedig dolgozott,így azért mégsem volt olyan felhőtlen az éjszaka, de eltelt. Most, hogy közeledik a mindenszentek,  ismét tervet kell(ene) készítenem a temetőlátogatásokról. Én nagyon szerettem volna eljutni Szombathelyre a nővéremhez a temetőbe, de ez szerintem idén nem fog sikerülni. A temetőlátogatást idén is apa fogja megejteni a nagyokkal, én Zalánnal itthon maradok. Valahogy még a tudat is…

Read More Read More

Aludtunk egy kiadósat. Vagy csak szerettem volna? 🙂 Zalán sokszor felébredt,  csapkolódott, rugdosott, volt hogy sirdogált is. Ez inkább már hajnal felé volt jellemzőbb. Ha sírva felébredt, egyből átölelte a nyakamat és hozzám bújt. Nagyon szeretem! Szegénykémnek akkora feltétlen bizalma van felém, pedig én vagyok az, aki azokra a helyekre szállítja, ahol bántják. Mégis szeret és bízik bennem. Nagyon jól esik! Túl a tegnapi napon, vagy sokkon, még nem tudom a pontos napi menetrendet. A gyerekek indulnak iskolába, apa dolgozik……

Read More Read More

Cseppet sem volt könnyű a nap, sőt! Még annál is nehezebb volt, mint amire számítottunk. 4 óra alvás után vágtunk neki még sötétben az útnak. Mire pirkadt, már Budapesten voltunk. Iszonyat mákunk volt, egyből a kórház bejárata előtt találtunk parkolót. 🙂  Először a szemészetre mentünk, mert tudtuk, az MRI vége nagyon bizonytalan és nem akartunk még egy utazást. Mire a doktornéni megérkezett, mi már túl is estünk a szemcseppeken. Nem mondom, hogy sírás nélkül, sőt… Szerintem ahogy telik az idő,…

Read More Read More

Ismét. Aludnom kellene, de nem tudok. Holnap nehéz nap vár ránk. Korán kelés, hosszú utazás, három kórház, tűszúrás és szemcsepp. Mind-mind olyan dolog,  amitől Zalán fél. Hogy hogy fogom kiengesztelni az elszenvedett rosszért, még nem tudom. Most nem tudom.  Ingadozok. A napunk sem volt túl jó. Anyuval rettenetesen összevesztem az önzősége, fennhéjázása, nagyképűsége és csökönyössége miatt. Apát újra a sürgősségire vittem. Pihentetnie kellene a karját, de nem lehet, már sokat volt itthon. Szenvedünk. Ki-ki máshogy.  Mikor a lányok délután lementek…

Read More Read More

Újabb lelki mélypont. Nem hiába írtam ritkábban az utóbbi időben. Annyira összetorlódtak a problémáink, hogy nem látom a kiutat. Úgy érzem bármit csinálok, akárhogy próbálom kezelni a gondokat, egy helyébe öt kerül! Zalán szerencsére jól van, bár nagyon érzi a közelgő utazást. Az éjszakák is nyugtalansággal telnek, sokat nyűgösködik. Tegnap délután mamánál kijeletette, hogy ő már nem ülhet le papával legózni, neki sajnos Budapestre kell mennie. Naponta többször megkérdezi, hova megyünk pontosan. Melyik doktornénihez? Lesz-e tű? Meg fogják-e szúrni. Ilyenkor…

Read More Read More

Mint tudjátok kedden újra utazunk. Valószínűleg sejtitek milyen érzések munkálkodnak bennem. Nem könnyűek ezek a napok sem nekünk, sem Zalánnak. Már napok óta sírva ébred. Konkrétan nem tudom vajon ez az oka vagy más, de mint a gyerekek, biztos érzi a belőlünk áradó feszültséget. Most, mikor ezeket a sorokat írom is remeg a gyomrom. És ez napok óta így van! Úgy érzem, valami nincs rendben. Nehéz! Nehéz a mindennapos harcokat megvívnunk családon belül is, mert sajnos anyu miatt szépszámmal akadnak…

Read More Read More