Végre! Búcsúzik a február!

Sajnos ennek ellenére sincsenek jó híreim. 🙁 Zalán tegnap délután óta újra lázas.  Köhög és náthás is. 🙁 Persze éjjel se aludt valami fényesen, de legalább nem landolt a takarón éjjel az a két falat, amit este sikerült beleerőltetni. 🙁 Hiába főztem finomat, a kedvencét, szinte csak turkálta. 🙁

Elegem van már ebből a hosszúra nyúló télből! elegem van az állandó betegségből! Mire úgy tűnik kicsit jobb a helyzet, újra visszaesés következik. 🙁 Lehet nem kellett volna a BioGaia adagot felére csökkenteni a gyerekeknél. De olyan drága! És mindenünket elviszi a ház! 🙁

Lényegében az ősz óta folyamatosan beteg Zalán. Minden egyes bacit és vírust elkap, amit a többiek hazahoznak. Sajnos nem tudom a gyerekeket elzárni egymástól, mert egy szobában alszunk öten és akarva-akaratlanul is agyon-vissza fertőzzük egymást. 🙁 És úgy tűnik idín ez halmozódik is . Az biztos,  hogy ez Zalánnak nagyon nem jó. 🙁

Apa is csak aludni jár haza, már ha egyáltalán hazajön, mert ha szolgálatban van, az éjszakát is ott tölti. Amint hazaér,akkor pedig megy a házba. Elhiszem én és méltányolom is, hogy ennyit dolgozik értünk, de úgy érzem, már agyonnyom ez a sok teher. Én látom el a háztartást, mert anyura nem lehet bízni. Nem összepakol, hanem egymásra halmoz mindent.  A ruhát is, az edényt is… Én látom el éjjel-nappal a gyerekeket (azt hiszem azért ezt minden anya megteszi). Én látom el az állatokat, én hordom be a fát, ha kell, márpedig kell én is vágom a fát (már ha van mivel, mert eltört a fejsze). Én futkozok az építési anyagokért és egyéb dolgokért. Sok! Most úgy érzem elegem van! És emellett már nem jut erőm azzal is foglalkozni,  hogy mit miből oldok meg. Már nem is érdekel. Fáradt vagyok és kiábrándult. Ezerszer megbántam, hogy megvettük a házat, de anyut nem volt hova tenni. 🙁 Ez az együttélés nem nekünk való!

És mellette Zalán állandóan beteg szegénykém. Nyűgös, sirdogál, láthatóan nem érzi jól magát. 🙁 Küldjétek a tavaszt!