2017.03.24.

2017.03.24.

Nálunk mindig történik valami. 🙂 Ezt már kezdem megszokni. 

Úgy tűnik tegnap Andráson volt a sor. Rosszul érezte magát az iskolában, hazaengedték. Egész nap pihent. Újabb karantént kellett bevezetni és ismét fertőtleníteni kell ezerrel. 

Pedig annyira bíztam, hogy ha bejön az igazi jóidő, akkor vége a betegségeknek. De úgy látszik nem is az idő tehet a dologról, hanem a közösség. És az iskolának még nem lesz vége sajnos. :(Apával számolták a lányok nemrég, még kb. 50 nap van hátra. Pedig már annyira várom,  hogy ismét egész nap a gyerekektől zengjen a ház! 🙂

Csengénél még mindig cipőmizéria van. Ami van kicsi, és itt is szorít meg ott is merev, amit nemrég vettem szétment és a kínai, ahol vettem bezárt. Tudja valaki, hogy a Family Centerben lévő nagy kínai esetleg hova költözött? 

Zalán pedig egy igazi kis zsarnok. Élvezi a jóidőt, főleg most, hogy tegnap apa összeszerelte a trambulint. Mivel a padláson volt, félő volt, hogy valamely alkatrész elkallódott, de szerencsére nem. Így nagy volt az öröm és Zalán egész nap ki se akart jönni belőle. Sőt! Apának is be kellett mennie és az egyik barátnőmet is becsalta. 😀 De én nagyon örülök az örömének! 

A szentapaszt most egy kis ideig hanyagoltuk, mert annyira nem viselte jól. És nem csak ő, az én lelkem is fájt, hiszen láttam mennyire nem boldogul.

Arra gondoltam, mivel most úgyis a nap nagyrészét kinn töltjük a szabadban, megpróbálom akkor letapasztani, hátha azt kevésbé viseli rosszul. Igaz, a múltkor akkor esett a padról, mikor le volt tapasztva a szeme, hogy félek szabadonengedni így, de meg kell próbálni. Ha megint nem viseli jól, megint kitalálok valamit, de ha meg se próbálom eleve veszítek!

Azt a kis látást is meg kell őrizni a kis szemén, mert nem tudjuk merre alakul a betegség. Folyamatosan keresem, kutatom a lehetőségeket, akár csodaszernek ígért bármiket, mert ami csak egy kis reménysugarat ad, az is több, mintha karbatett kézzel ülnék és várnám a sorsomat, illetve Zalán sorsának alakulását. Erre nem vagyok képes!

Akármennyire is hónapvége van, akármennyire is kedvetlen vagyok, akármennyire is tehetetlennek érzem magam sokszor, akkor is!  A gyerekem élni akar és látni fog! 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

öt + 1 =