2017.05.23.

2017.05.23.

A betegség ellenére egész jó éjszakánk volt. Szerintem túl fáradt volt már Zalán ahhoz is, hogy beteg legyen. Mindenesetre aludtunk. 🙂

Amúgy hiszek benne, hogy a sok alvás meggyógyítja a kis beteg szervezetét. Remélem tényleg így lesz! Visszanézve az emlékeket, tavaly ezen a napon ugyanezzel a frász betegséggel küzdöttünk. 🙁

Zalán nincs túl jól még, nagyon náthás, fáj a torka. Félek, hogy ismét átmegy csillapíthatatlan köhögésbe a dolog és akkor megint hetekig küzdünk vele. És már köhög is, igaz még csak kicsit. De mindig így kezdődik…Tudjátok, talán még emlékeztek, a pesti orvosok szerint asztma, a helyi szerint nem. Én meg nem vitázom! Tudom, ha Zalán köhög, akkor életmentő a prednisolonos kúp, a beroduál csepp és hiábavaló minden más praktika.  🙁

Lassan haladunk a házzal is. Tegnap már a konyhát festette apa, mikor elképedve láttam, hogy a fürdőszobában a plafon visszadobta egy jó darabon a glettet, így azt újra kellett glettelni. Megint csúszunk. 🙁 Ma ismét vennem kellene jónéhány dolgot, hogy még a héten lehessen költözni anyunak. De hát ugye… mindig akkor derül ki, hogy valami nem elég, mikor már elhisszük, hogy vége.

Anyu napok óta raplizik megint. Nem hajlandó velünk enni, hiába szólunk neki. Itthon se csinál semmit, csak fekszik egész nap vagy sörért baktat a boltba… Ha átjön a házhoz csak kritizál mindent. Miért sárga a szoba, miért nem kék. Apa kékre festette a konyhát, de akkor az miért kék? Kicsi az ablak, nem tetszik neki semmi… Sajnálom! Örülök, hogy ennyire futotta! 

Lassan közeledik az év vége. Kirándulások, miegymás! Azt hiszem ennél több pénzt csak az év eleji kiadások visznek el. 

Tegnap bevásároltam Zalánnak is a gyógyszertárban. Hihetetlen mennyit képesek elkérni egy-egy vitaminért, orrspray-ért. Abban pedig csak bízni tudok, hogy egyáltalán hatni fognak valamennyit, mert Zalán elég rosszul viseli a betegséget. Nem akar orrot fújni, mert köhögnie kell tőle. Leszívni se nagyon engedi, a gyógyszert se akarja bevenni. Étvágya nincs, tegnap nem is ebédelt. Pihenni se tud az állandó orrdugulástól. Szegényt annyira sajnálom!  

Szóval egyelőre nem alakulnak jól a dolgok, de töretlenül hiszek abban, hogy az út már nem sokáig vezet lefelé, muszáj felfelé is vezetni. A betegségre csak gyógyulás jöhet, a sok munkára pihenés, a rossz kedvre és elkeseredésre csak nyugalom és szeretet. Muszáj ebben hinni!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

4 × 5 =