Néhány nap van már csak hátra a 4. évfordulóig és hálásak vagyunk, hogy Zalán a több kiújulás ellenére is él és lát.

Valahol igazolódni látjuk a belefektetett energiát, pénzt, az alkalmazott terápiát. Valahol elégedettséggel tölt el, hogy nem rosszabb a helyzet, mint azon a 4 évvel ezelőtti meleg augusztusi napon. Talán van, amit mi is jól csináltunk.

Igen, sajnos nem is olyan rég volt kiújulás, alig 3 hónapja. Sokan nem értik, hogy ez hogy zajlik. Ha a régi, műtött (fagyasztott vagy lézerezett) területen alakul ki ismét daganat, ez számunkra annyit jelent, hogy újraéledtek azon a területen a sejtek, tehát ott még dolgoznak a szörnyek. Ha műtött területen alakul ki újra daganat, akkor “elég” újra műteni. Ha azonban az eddigi daganatok hegéhez képest egy új helyen jönne, akkor sajnos kezdődne újra a kemoterápia. Eddig szerencsére ez elkerült minket és most azon dolgozunk, hogy ez így is maradjon. Többek között ezért is nem mindegy, hogy milyen a környezet, amelyben Zalán él.

Nagyon hosszú volt ez a 4 év és rengeteget tanultunk belőle. Hogy mit? Hogy ma csak egyszer van. Nem tudjuk mit hoz a holnap és ha lehetőség adódik bármire, azt azonnal ki kell használni. Megtanultuk, hogy a szeretet és az összefogás a két legfontosabb mozgatórugó az életünkben. És ahogy András fogalmazott; a pénz nem tesz boldoggá, de olyan dolgokat, élményeket lehet belőle varázsolni, amik boldoggá tesznek.

Mik ezek a dolgok? Egy őszinte mosoly, mikor Zalán szeme az örömtől mosolyog. Egy együtt töltött nap, mikor nem kell főzni vagy dolgozni. Egy puszi, egy érintés, egy összebújás…

Tudjátok ebben mi a legfájóbb, hogy mégis sok-sok pénz kell ezekhez. Ugyanis enélkül Zalán talán már nem élne!

Az elkövetkezendő napokban már próbálunk a felkészülni a következő utunkra, ami jövő héten lesz. A múltkori sokk után azt hiszem, kicsit többet kell majd bátorítani Zalánt. De túl leszünk ezen is és ha segítetek és Isten is segít, akkor nem lesz kiújulás!