Rohannak a napok, mikor az ember szívesen megállítaná. Csak még egy kicsit odázzuk el a következő utazást.

Annyira zsúfolt volt az utóbbi időszak és annyira sűrű ez a hét is, hogy nem érzem magam felkészültnek.

De sajnos nem lehet várni! Még tart a szoros kontroll, még gyakori az utazás, mert alig csak 3 hónapja volt az utolsó kiújulás. Ehhez képest viszont milyen csigalassúsággal telik az idő… És hol van még az 1 év tünetmentesség, ami nekünk egy lélektani határ és még soha nem sikerült elérni.

Lassan kapargatjuk össze a közös életünk romjait. Ebben nem segít az sem, hogy apa reggeltől estig dolgozik. Tegnal este 10-kor ért haza munkából, ma hajnali 5-kor ismét ment és 24 órázik. Nem egyedi az eset, hiszen hétfőn is csak 3 órát tudott velünk tölteni és pénteken is lesz egy 24 órás szolgálata. De nem panaszkodom, hiszen ebben a világban rengeteget kell dolgozni. Ha minden jól alakul, nekem is lesz nemsokára itthoni munkám és ha csak egy kicsit is, de hozzátehetek a családi büdzséhez, ami most finoman fogalmazva is nagyon lightos.

Ma megnézem a dobozt, amiben az elázott iskolakezdéses dolgok vannak, hátha sikerül megmenteni valamit. Sok reményt nem fűzök hozzá, de talán! Talán mégis! Hiszen olyan szűkre van szabva a költségvetés és olyan sok 3 gyereket iskoláztatni.

Pont tegnap beszélgettünk erről az egyik barátnőmmel. Milyen jó is lene, ha annyiból állna csak az iskolakezdés, hogy megvesszük a füzeteket. De valahogy a nyáon mintha húznák a gyerekeket és kinövik a ruhákat, cipőt. Tornacipő is kell, ez is, az is! Ha csak egy kicsi lyuk van a gyerek ruháján, már azért megszólják! Sokszor azért inkább a szülőknek gratulálnék a nevelésért… Nem egyszer jöttek haza a gyerekek úgy tavaly, hogy bántották őket, beszóltak nekik. Hm! Ilyenkor kinyílik a bicska a zsebemben.

Ráadásul ebben a költözéses felfordulásban elveszett a papír amire összeírtam a szükséges dolgokat. Remélem a telefonomban benne maradtak a képek és nem kell újra kiírnom a listát. 🙁

Zalán nagyon szeret itt lakni. Folyamatosan egyik szobából a másikba vándorol játszani. Hol a lányszobában van, hogy Andrást nyúzza. 🙂 Viszont éppen tegnap jegyeztem meg, hogy mióta átjöttünk még nem akart kimenni az udvarra játszani. Előtte pedig folyamatosan kinn volt.

Szerencsére a torka már nem fáj és láza sincs, így elvileg nincs akadálya a jövő heti kontrollnak. Persze addig még akármi lehet. De nem lesz! Tudom. 🙂

Napi jó hír, hogy úgy tűnik, a hűtőnk felébredt hamvaiból (talán visszafolyhatott a gáz?). Lehetséges, hogy csak azért tűnik így, mert most nincs olyan forróság és a csökkent teljesítménye is bírja ezt. Biztos ami biztos azért megnézetem egy szerelővel fizetés után. Aztán majd csak alakulunk már…