Ó, ma nagy nap van! 🙂 Teljesülni fog Zalán kis szivecskéjének egy vágya! Megyünk vonatozni!

Mint mindent, ezt is jókora előkészületek előzték meg. Sok emberrel beszéltem, miután a lehetőség adódott és mindenki maximálisan támogatott benne. Ilyenkor elhiszem, még szorult az emberekbe emberség és talán mégsem érett még meg a világ a pusztulásra.

Ez a nap sem rólam fog szólni, hanem erről a kis 4 éves harcosról, aki azt hiszem, eddigi élete folyamán több harcot vívott már, mint mi! Remélem tetszeni fog neki. 🙂

Az életünk a szokásos mederben folyik, készülünk az iskolakezdésre. Illetve tulajdonképpen készek vagyunk. Mégsem várjuk az iskolát. 🙁

A stressz, idegeskedés, munka folyamatos és most már elárulhatom mi is az én nagy, titkos munkám. 🙂 Egy helyi cégnek vasalok. Nem álommeló, mert rengeteget kell dolgozni a pénzért, havi olyan 30 ezer ft körüli összeget keresek vele, mégis több, mint a semmi. 🙂 És itthon vagyok, tudok vigyázni Zalánra.

Folyamatosan gyűjtjük továbbra is az aludobozokat, a kupakokat és még 2 hétig az 5 forintosokat is. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki besegít! 🙂

A tegnapi kupakok árából bevásároltunk Zalánnak, feltöltöttük a készleteket, a többiek pedig tornacipőt kaptak. 🙂 (És egy kicsit tartalékoltunk is, hiszen kb. jövő héten kell megrendelnek a havi étrendkiegészítőinket.)