2017.12.27.

2017.12.27.

Rettenetesen hiányzik a blogírás.

Az elmúlt 4,5 évben ez volt az a hely, ahol a feszültséget ki tudtam írni magamból. Most pedig csak gyűlik…

A most már azt mondhatom, hetek óta zajló lejáratás miatt ez a feszültség még nagyobb. Sajnos törvény ide vagy oda, most… Lassan őrölnek a kerekek. Nekem túl lassan.

Az eddig sem biztos lábakon álló házasságunk a végét járja. Nem azért, mert valamelyikünk hibáztatná a másikat a kialakult helyzetért hanem azért, mert ez már az a plusz, amit nem bírunk el. Tudom, most azt mondanátok, senki se kap annál nagyobb terhet, mint amit el tud viselni! Dehogynem! Hiszen ezért van tele a pszichiátria. Én azonban a gyerekek miatt nem tehetem meg, hogy összeomlok. Akkor inkább vesszen a házasság, ha ennyire nem tudjuk ezt együtt feldolgozni.

Én elhiszem, hogy van olyan, akiben ellenszenvet szül az, hogy ha kapásból le van tiltva az első rossg szava után. Azt hiszem én is így lennék. Azonban azt gondolom és ezt többször le is írtam, Zalán “feje felett, míg a harcát vívja” nem tűrök vitát. Azt gondolom, ha nekem valakivel gondom van, nem tetszik a viselkedése vagy bármi, nem rohanok a szomszédhoz vagy bárkihez, nem zaklatok senkit az interneten, hanem felnőtt módjára megpróbálom vele megbeszélni. Persze tudom, aki ilyen mély ellenszenvvel viseltetik irántam annak tulajdonképpen ez olaj lenne a tűzre. És pont ezért most tehetetlennek érzem magam.

Nem tudok mindenkinek megfelelni. Sajnos senki sem olyan, hogy mindig mindenkivel megtalálja a közös hangot. Azt tudom, nekem már a gyerekkorom sem volt könnyű és valószínűleg azért lettem ilyen, amilyen. Ez egy érdekes dolog amúgy, mert úgy érzem, amíg dolgoztam, addig nem volt gondom a magam elfogadtatatásával, mindenkivel megtaláltam szinte elsőre a közös hangot. Imádtam dolgozni! Szívem szerint újra mennék, de nem tudok. Zalán, a többiek, segítség pedig nincs.

Az előbb hozta haza apa a jövő havi beosztását és ha eddig még reményem lett is volna visszatérni a munka világába, ez egycsapásra elszállt. Mondom mire gondolok.

Apa az első héten szabadságon lesz. A második héten tudnék dolgozni, nem, nem tudnék, hiszen apa hétfőn (7-17-ig), kedden(7-szerda reggel 7-ig) és csütörtökön (7-péntek reggel 7-ig) dolgozik. Következő héten tudnék dolgozni hétfőn és kedden, mert apa szerdán (7-csüt. reggel 7-ig), pénteken (7-17-ig) és szombaton (7-vas. reggel 7-ig) dolgozik. És ilyen a többi hét is. Havi 5 munkanap lenne szabad. Hova tudnék így elmenni segítség nélkül? Igen, mondhatjátok, itt van anyám. Sajnos demens, rá egy gyereket se lehetne bízni, nemhogy négyet. Aki ezt nem hiszi, esetleg kételkedik, nyugodtan hívja fel a helyi háziorvost! Itt van anyós is, azonban ő a sógornőm lányára vigyáz, tehát pont azokban az időpontokban van rá szükség máshol, amikor nekünk is szükség lenne rá, pl. a gyerekek iskolába indításakor.

Az utóbbi időben rengeteget gondolkodom valami tanfolyam lehetőségén. Szét is néztem, lenne jópár ami esetleg tetszene, de a képzési díjak 440 ezer ft-nál kezdődnek. Ez még részletekben is nagyon sok. Pedig talán ezáltal saját lábra állhatnék, ami hatalmas erőt adna. De sajnos ez most nem jön össze.

Hogy hogy telt a karácsony és hogy viseli mindezt Zalán és a többiek?

Mindenki nagyon örült az ajándékoknak. Zalán megpuszilgatta a szellemvadászt, megölelgette a verdát és imádta a puskáit. Lépten-nyomon egy-egy lövedékbe botlottam. A lányok is nagyon örültek az ajándékoknak. Jázmin és Csenge naphosszat a csecsebecsékwt rendezgetik, pakolgatják még most is. András… Nagyon örült, de meg is rettent egy kicsit, hogy nincs visszaút, mennie kell, jogosítványt kell szereznie. El is kezdte tervezni, milyen diákmunkák jöhetnek szóba, amit iskola mellett is tud végezni és abból tudja pótolni a jogsihoz még hiányzó hatalmas részt.

Érdekes vádak értek vele kapcsolatban is, miszerint 3 éve még nem volt fiam. 😀 Halkan mondom, András lassan 18 éves és soha, egy pillanatra nem nevelte más, mint én. Illetve mi, apával.

Magáról a lejáratásról annyit, rengeteg sérelem ért engem is (gyógyulásra nem adok, majd keressetek ha temetni kell, abba belszállok, stb), mégse plakátolok ki semmi ilyet. Miért? Mert egy személyes konfliktus miatt nem gondolom úgy, hogy ezt meg kellene tennem. Gyűjtsek sereget, akik utálják az ellentábort? Miért? Akkor jobban fognak szeretni? Nem tudom, nem értem én ezt! Ha a támogatókat elmarják mellőlünk, akkor nekik vagy bárki másnak több lesz? Szerintem nem! Mert mindenki maga dönti el kinek ad és mennyit. Mi soha nem fenyegetőztünk és senkit se kényszerítettünk arra, hogy adjon és nekünk adjon. De hálásak vagyunk minden segítségért.

Hogy mi a véleményem az ellentáborról? Sajnálom őket, mert több a gyűlölet bennük, mint a szeretet.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hat + 13 =