2018.01.29.

2018.01.29.

Eltelt egy újabb nap. Igyekszünk a lehető legtöbbet kacagni és a gyerekekkel foglalkozni!

Múltkor a Tescoban sikerült venni 300Ft-ért egy kirakót, most azon dolgozunk. 🙂 1000 darabos, így szerint szerintem pár napig eltart. 🙂

Zalán persze imádja szétszórni, így újra és újra össze kell rakni. De akkor is megoldjuk és mindenki elvan. 🙂

Lassan készülünk az újabb útra, amitől tartok ismét, hiszen az előző kontroll nem mutatott semmi olyat, amiből határozott történésre lehetne következtetni. Újra ott az a kis ér, de az orvos se tudta megmondani, hogy az az előző fagyasztás maradványa még, vagy ismét egy újraéledés.

Persze figyeljük a jeleket, de bele sajnos nem látunk Zalán kis szemébe. Ami megrémiszt, az az, hogy ez a kiújulás, ha ez ismét az lesz, akkor az ismét, ahogy lenni szokott, a jól látó szemét érinti.

A doktornőnél rákérdeztem a múltkor, nem valószínű, hogy ennél jobban felgyorsul a kiújulások üteme. De hogy meddig tart? Senki se tudja megmondani.

Tulajdonképpen lelkileg kell túlélni, Zalán részéről minél kevesebb sérüléssel,  aztán a többi majdcsak alakul. Mivel őt egészséges felnőtté szeretnénk nevelni, ez egyáltalán nem könnyű feladat, de igyekszünk.

Már most beszélgetünk, hogy lehet, hogy be kell menni a műtőbe, ami ellen persze tiltakozik. De talán majd idővel… Talán könnyebb lesz!

Az Attila halála után keletkezett űrt sem könnyű úgy kezelni, mintha mi sem történt volna. Most szép csendben emésztgetünk. Tudjuk, érezzük ő itt van. Csak nem látjuk. És azt is tudom, ha műtétre kerül a sor, Attila ott lesz és vigyázni fog Zalánra.

 


2 thoughts on “2018.01.29.

  1. Biztos vagyok benne, hogy elhunyt szeretteink vigyáznak ránk és mutatják aaz utat.Erőt kitartást kívánok a következő időszakra. Minden rossz után kell hogy legyen jobb. Ti pedig legyőzitek mert a hitetek erős.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

három × 5 =