2018.04.24.

2018.04.24.

Ne haragudjatok, még mindig tart a mélypont, nehéz felállni. Ezért írok ritkábban.

Köszönjük szépen a rengeteg érdeklődést, megvagyunk. Készülünk a csütörtöki útra és bízva bízunk, hogy pénteken nem kell kemót kapnia Zalánnak.

A reggeli küzdelmek szelidültek, már nem kell órákat imádkozni, hogy Zalán kinyissa a szemeit, sőt, múlt héten volt 2 nap, mikor ébredés után azonnal kinyitotta. Majd egy kicsit visszaesett. De miután megfoghatja a kezem minden reggel és szoríthatja (mintha fájna neki), így majdnem sírásmentesen megússzuk ezeket a másnak mindennapos dolgokat. 🙂 De szerintem így is jól haladunk!

Egyelőre nehezen nézünk szembe a ránk váró napokkal, hiszen ilyen kezelést még nem kapott Zalán, nem tudjuk mi várható. Tele vagyunk kérdésekkel és félelemmel. És mindemellett nagyon reménykedünk, hogy mégse lesz szükség a kemóra.

Azonban sajnos a realitás talaján maradva sejtjük, hogy ez csupán időleges akkor is, ha most nem kapja meg. Hiszen sajnos úgy néz ki, nem adja fel a betegség és folyamatosan kiújul a daganat.

Ha ez nem lenne elég rémítő, akkor még ott van az is, hogy Zalánnak ez a szeme a látó, a másikkal csak icipicit lát, azt is csak a periférián. Nem túl bíztató! 🙁

Tudom, az élete a lényeg, azonban nem hiszem, hogy bármelyik szülő is örülne neki, ha csak a lehetősége is fenn állna, hogy a gyereke látása sérül.

Mégis azt gondolom, a legnagyobb harcot lelki téren vívjuk. A hozzánk közel állók tudják, hogy miről írok most, viszont nagyon nem szeretném részletezni. Vannak, akik minden szavamat kiforgatják a mai napig is.

Pedig ha belegondolnának, mit tennének egy olyan helyzetben, amiben mi is vagyunk… Ez nem egy pár napos betegség, nem egy vírus, nem egy hasmenés-hányás. Pedig akkor is mennyire tudunk aggódni a gyerekeinkért ha csak lázasak! Ez nálunk lassan 5 éve tart annak ellenére is, hogy egyesek bőszen terjesztik, Zalán már meggyógyult! Istenem, mennyire szeretném ha ez igaz lenne! De sajnos nagyon úgy néz ki, nekünk ez még nem adatott meg. Sőt, ahogy az egyik kis sorstárs anyukája fogalmazott egyszer, ez egy élethosszig tartó harc, egy végtelen küzdelem. Most a szemben lévő daganatokkal, később pedig a félelemmel, hogy bármikor visszatérhet akár máshol is a testben. 🙁

Tegnap úgy ébredtem, hogy kész, vége, ki akarok szállni ebből a mókuskerékből, mert nem bírom tovább. De Zalán minden egyes nap olyan szerelemmel vesz körül, hogy nem tehetem meg, hogy feladom! De nehéz! Rettenetesen!

Remélem csütörtökön jó híreket kapunk! Kérlek benneteket, imádkozzatok ezért!

 


One thought on “2018.04.24.

  1. Szeretnék sok szerencsét, kitartást kívánni, és hiszem, hogy a végén sikerűl legyőzni a betegséget. Nagyon drukkolok, és imádkozom ezért!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

4 × 3 =