2018.08.08.

2018.08.08.

Hogy hogy vagyok, azt nem tudom meghatározni. A remény és kétségbeesés között valahogy félúton, rettentő idegesen.

Zalán elvan, egyelőre semmit sem mondtunk neki. Nagyon reménykedünk abban, hogy kedden egy icikepicike legkisebb kontrasztanyag halmozódás sem lesz. Csak erre tudok gondolni, csak ebben tudok bízni, ez minden reményünk.

Ha nem így lesz? Bele se merek gondolni! Ismét átalakul az életünk, karaténokra oszlik majd a lakás, Zalán kedvenc kis állatainak új, legalább ideiglenes gazdikat kell keresni. Újra visszatér a rémálom. A heti, vagy heti 2 kontroll, a vérkép romlás, lehet megint kell majd kapnia sejtnövelőt, vagy vért is, ahogy először… Visszatér az étvágytalanság, valószínűleg rosszul lesz. Nem tudom még hogy kezeljem a helyzetet, hiszen eltelt 5 év és a babák, mint anno Zalán is kitűnően viselik a kemót, a gyerekek már kevésbé.

Az elmúlt éjjel keveset aludtam. Feléledtek, szinte megelevenedtek az emlékek. Egyszer felriadtam, mert azt álmodtam, ismét ott vagyunk a kórházban és ismét éjjel arra ébredek, hogy egy kislány sikít, segítsen valaki, mert meghal. Nagyon rosszul van. Emlékszem a sürgés-forgásra az éjszakában, ahogy jöttek-mentek a hánytálakkal… Annyira eleven most újra minden. Előjött a mumus, amit annyira próbáltam legyűrni az évek alatt. A mumus, amit rettegésnek hívnak.

Zalán még nem sejt semmit, miközben mi már a lehetséges terveken gondolkodunk. Hogy fogjuk megoldani a kezelésekre járást, ki figyel itthon a gyerekekre, hogy fog zajlani az egész. Miből fogjuk fizetni a heti- heti kettő utazást. Nyilván újabb hitelt veszünk fel, másképp nem. Zalánnak kelleni fog pizsama, papucs, új fogkefék, hiszen ha egy szájfertőzés megindul kemó alatt… Csupa olyan, ami a kórházzal jár. Persze, a legjobbkor, iskolakezdéskor. De nem baj, megoldjuk valahogy. Mert én annyira hiszek és bízom benne, hogy mijden rendben lesz. Ha ez kell ahhoz, hogy Zalán meggyógyuljon, akkor ezt fogjuk tenni. Ha nehéz is, ha a szívünk szakad is belé. Mert muszáj! Most ha kedden ilyen eredmény születik, akkor ez lesz az útunk. De Istenem, kérlek add, hogy ott semmi se legyen! Legyen vaklárma az egész!

Apa közben volt a gyerekorvosnál, mivel Jázminon újabb tünet jeletkezett, foltokban teljesen kihullott a haja. Az orvos elsősorban nem a szelektív IgA hiányra gyanakszik, ami Jázmin kicsi gyerekkorát végigkísérte, hanem a 2 éven keresztül félrekezelt és így a gyógyszerekre érzéketlenné vált sztreptococcus visszatértére. Kaptunk vérvételes papírokat, ASO és IgA szint meghatározásra és itt is várunk. Nálunk csak hétfőn van legközelebb vérvétel, így kb. egyidőben fogjuk megtudni Zalán és Jázmin eredményeit. Nem könnyű!

Apát most 3 napig gyakorlatilag nem látjuk, mert ma 24 órázik, holnap a mentőktől egyből iskolába megy, holnapután pedig ismét 24 órázik. De talán jobb is így, nem egymást marjuk. Hiszen az ember mindig azt bántja, akit szeret! Én pedig próbálom magam rávenni, hogy vasaljak. Nagyon kell egy jó fizetés, hiszen mi lesz, ha…


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hat − 1 =