2018.11.27/2.

2018.11.27/2.

Az előző posztomat azzal fejeztem be, hogy boldog születésnapot, apa! Hát, boldog lett!

Végülis már-már megszokott, hogy nálunk a szülinapok meglehetősen rendhagyóak. Az én szeptemberi szülinapomon a más miatt a mi számlánkra rakott inkasszó miatt idegeskedtünk. Ma pedig… Vízszolgáltatás kikapcsolási számla jött. Nem”sok”, “csak” 18 ezer, de az 6-ig, mert különben kikötik a vizet.

Igen, reggel még örültem, mert legalább gyógyszere lesz Zalánnak. Most nem vagyok feldobva.

Hazaérve munkából egyből azon kezdtünk gondolkodni, hogy tudnánk megoldani. Ugye a helyzetünk speciális, hiszen amellett, hogy 4 gyerek van, falunk lakunk, viszonylag messze a várostól, segítségünk nincs, illetve azokat a napokat is elég megoldanunk, mikor Budapestre megyünk. Hiszen a 2 leányzó nem maradhat felügyelet nélkül. András már csak-csak ellátja magát. Óvoda a faluban nincs, oda el kell jutni meg vissza ebéd előtt, mert a diétás étkeztetést nem vállalják. Márpedig most még szigorúbb diétát kell tartanunk az orvosunk tanácsa alapján.

Apa beosztása adott, ehhez kell(ene) valamit találni. Illetve én sajnos a gyerekek miatt csak itthoni munkát tudnék vállalni (ami a tervek szerint februártól újra lesz vasalnivaló)  illetve ilyen délelőttit, ami mellett Zalánt tudom vinni-hozni. Tulajdonképpen 3,5 órám lenne maximum. A lehetőségek így meglehetősen leszűkülnek.

Már valahogy úgy vagyok vele, bár listáink vannak, hogy mit szeretnének a gyerekek a Jézuskától, de már nem érdekel a karácsony sem. Ha el akarjuk kerülni, hogy a vizünket kikössék, hogy ne mondják fel a személyi hiteleket, stb akkor ez azt jelenti, hogy ezt az ünnepet fel kell áldoznunk.

Ha hazajönnek a lányok, megpróbálom velük megbeszélni, hogy idén nem állítunk fát, mert az is nagy költség lenne nekünk. Igaz, Jázmin szinte pont ugyanezt kérte. No mindegy, ő amúgy elég megértő.

Sajnos egyelőre semmi megoldást nem találtunk, hogy hogyan, s merre tovább, de remélem rövidesen ráakadunk a megoldásra.

Ezek nagyon családromboló és embert próbáló napok. Én már azon is csodálkozom, hogy mindezt meg tudtuk beszélni veszekedés nélkül.

Egyre lejjebb és lejjebb csúszunk köszönhetően azoknak, akik hazugságokat terjesztenek rólunk. Annak ellenére, hogy felajánlottuk a kételkedőknek, hogy jöjjenek és megnézhetik a számlákat. Nem éltek vele, de továbbra is fröcsögik szét rosszindulatúan a rágalmaikat. Képek alapján diagnosztizálják, hogy a gyerekeink el vannak nyomva, hogy Zalán kövér “kölyök”, nyomorék, stb… Sorozatban tiltatják a gyerekeink profilját, mintha bármit is ártottak volna a lányok nekik, illetve azokét is, akik ismernek és kiállnak mellettünk.

Akik elfordultak tőlünk, mit is mondjak? Minden meggyőződés nélkül tették, mert ide senki se jött, hogy mutassuk meg mit mire költöttünk. Nem ismeretlenül és álprofilok mögé bújva, hanem személyesen szemtől szembe.

Vannak, akik ennek ellenére kiálltak és kiállnak mellettünk. Nekik nagyon szépen köszönünk mindent. Igazából miattatok is bánt, hogy hiába próbáljátok bennünk tartani a lelket. Most úgy érzem felesleges.

Szeretném továbbra is megadni Zalán számára, amire szüksége van. Gyógyszer, diéta és folyamatos kontrollok. Sajnos ez egyre kevésbé megy. Most tőletek, akik nekünk hisznek, kérem, hogy maradjatok mellettünk és segítsetek, ahogy tudtok. Most leginkább a kupakok leadásában keresünk segítséget. Akkor talán tudnánk még gyógyszert venni.

Köszönöm szépen mindenkinek aki eddig kitartott mellettünk!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

10 − kettő =