Browsed by
Hónap: 2018 április

2018.04.26.

2018.04.26.

Lelkileg nem lett könnyebb, de… Nem tudom, hogy sikernek vagy kudarcnak könyveljem el a mai napot, mert kicsit ez is, kicsit az is. Sajnos apát és Zalánt előbb kellett kitennem a kórház előtt és míg én parkolót kerestem (és álltam 1 órát a Mária utca sarkán, mert 2 troli áramszedője összeakadt) addig túlestek 2 szemcseppen, így csak azt tudom elmondani, amit apa mondott. Zalán nagyon sírt, nagyon rugdalózott. De ez a szokásos. Sajnos! Fél és ezen most nem tudunk segíteni….

Read More Read More

2018.04.25.

2018.04.25.

Holnap utazunk. Legyünk túl rajta! Talán egy kicsivel könnyebb lesz akkor! Zalán még nem tudja, csak futólag érintettük a témát tegnap. Szeretnénk holnap hazajönni és akkor biztos nagyon fogunk örülni, de… Marad a bizonytalanság! De az se jó, ha maradnunk kell és pénteken megkapja Zalán a kezelést. A gyomrom szorul össze ha erre gondolok! Most sehogy se jó! Próbálunk inkább a jövő hétvégi szülinapra koncentrálni. Igaz, elōtte lesz mégegy szülinapunk, 30-án András 18 éves lesz! Igyekszünk Zalán bulijára mindent megszervezni,…

Read More Read More

2018.04.24.

2018.04.24.

Ne haragudjatok, még mindig tart a mélypont, nehéz felállni. Ezért írok ritkábban. Köszönjük szépen a rengeteg érdeklődést, megvagyunk. Készülünk a csütörtöki útra és bízva bízunk, hogy pénteken nem kell kemót kapnia Zalánnak. A reggeli küzdelmek szelidültek, már nem kell órákat imádkozni, hogy Zalán kinyissa a szemeit, sőt, múlt héten volt 2 nap, mikor ébredés után azonnal kinyitotta. Majd egy kicsit visszaesett. De miután megfoghatja a kezem minden reggel és szoríthatja (mintha fájna neki), így majdnem sírásmentesen megússzuk ezeket a másnak…

Read More Read More

2018.04.19.

2018.04.19.

Tudom, sokan várjátok a híreket rólunk. Köszönjük szépen az aggódást! Sajnos nem tudok mit írni. Tulajdonképpen gondolataim sincsenek, illetve csak azok vannak. Nehéz feldolgozni, amit az utolsó kontrollon hallottunk. Ez az oka a némaságomnak. Ahogy ezelőtt is írtam, olyan forgatókönyvet kaptunk, amivel soha nem számoltunk. Hiszen töretlenül hittünk a gyógyulásban. Hiszen a retinoblasztóma olyan nagyon eredményesen gyógyítható! Mi is a legjobbakban bíztunk. Abban, hogy a sok műtéttel, igaz, fájdalom és lelki sebek árán, de időt nyerünk. Időt, amely ahhoz kell,…

Read More Read More

2018.04.10.

2018.04.10.

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e posztot vagy ne, de úgy döntöttem,  nektek, akik JÓSZÁNDÉKKAL követitek az életünket, jogotok van tudni. A tegnapi kontroll bár alapjában nem hozott rossz eredményt, hiszen 3 héttel az előző műtét után ez a papírforma, mégis egy nem várt fordulattal végződött. A doktornő szavaiból kivéve  konkrétan és kerek perec kimondva a következő lépés a  Zalán szemében alkalmazott közvetlen kemoterápia. Tehát a doktornő arra számít, amit én tavaly szeptemberben (októberben?) felvetettem, hogy felgyorsult a kiújulások üteme. Kaptunk egy…

Read More Read More

2018.04.05.

2018.04.05.

Nem szeretem a reggeleket, sem az estéket, az állandó kínlódást. A reggeli szem ki nem nyitást, az órákig tartó kérlelést és a nagy sírást, ami megelőzi. Az estéket, mikor azért könyörgök sokszor éjfélig, hogy lecsukja Zalán a kis szemeit. És elmagyarázom ezerszer, hogy nem kell félni, nem fog rosszat álmodni, hogy minden rendben lesz, a szeme se fog fájni. Ő pedig állítja az ellenkezőjét. Gyakorlatilag kifogytam az ötletekből. Már csak ígérni tudok! Sajnos Zalán most van abban a korban, mikor…

Read More Read More

2018.04.04.

2018.04.04.

Nagyjából ugyanúgy telnek a napok a 3 héttel ezelőtti műtét óta. Reggel sírás, Zalán nem nyitja ki a szemét. Sír, hogy mossuk ki, mert be van ragadva, de nincs soha. Ez sokkal inkább a félelem. Vagy a félelem a fájdalomtól. Ilyenkor nincs eszközünk őt megnyugtatni. Sokszor még ígérni is felesleges, olyan pánik kapja el. Ilyenkor csak beszélgetünk… Már csak azért is, hogy eltereljem a gondolatait. Ilyenkor mindig elmondja a legnagyobb kívánságát. Egy igazi varázspálcát szeretne, hogy varázsolhasson és soha többet…

Read More Read More

2018.04.03.

2018.04.03.

Sajnos hiába minden, a reggelek ugyanúgy kezdődnek. Sírás, imádkozás, rimánkodás, könyörgés. Zalánnak, hogy ne kelljen kinyitni a szemét. Nekem pedig, hogy kinyissa. Valahogy kifogytam az ötletekből. Igérnék még, de átverni nem akarom! Tudom, dínóparkot szeretne, meg kerti játékokat, csúszdát, boldogságot. Égigérő kacagást, napsütést és soha többet sötét felhőket, Budapestet, szemészetet. 🙁 De ezeket nem tudom megígérni neki. Ahogy a villogó cipőt és a fürdőzselét sem. Közben pedig csúszik szét a család, mert egyszerűen nem csökken a feszültség! Már én is…

Read More Read More