Rendkívül nagy örömmel mondom, de mintha semmi se történt volna, úgy éli Zalán a kis életét.

A kezelt szeme felső külső negyede piros, gyulladt, néha mondja, hogy szúr, de ennyi. Játszik, futkos, tesz-vesz.

Az étvágya nem az igazi, sőt! Most leginkább csak a kedvenceit eszi, többek között a gyümölcsöket. De inkább úgy fogalmazok, hogy csak csipeget.

A kedve is jó, néha kicsit nyűgös, de egyáltalán nem az a kibírhatatlan. Csak egyszerűen jelzi, hogy valami nem ok, valami nem úgy van, ahogy szeretné. Néha kér fájdalomcsillapítót de ez se túl gyakori.

Mivel nem mehet oviba amíg ezen túl nem lesz, sajnos saját erőből kell megoldanunk a fejlesztését. A kis feladatmegoldások eddig sem jelentettek nehezséget, leginkább csak a logopédia, ezért kénytelenek voltunk magán úton egy lopodédust fogadni mellé. No, ennek ma van a napja, ma érkezik hozzánk, hogy ne csak egy kicsit javítson Zalán kiejtésén. Mivel szeptemberben iskolát kezd, ez elég fontos dolog akkor is, ha meglehetősen borsos az ára.

Felmerült bennünk a további fejlesztés is, de ezt meg szeretném beszélni a leendő osztályfőnökével. Ebből a szempontból szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az iskola éppen mellettünk van. Mivel nemsokára kezdődnek az iskoába átszoktató rendezvények, szeretnénk, ha ismét jönne egy nyugalmasabb időszak, hogy ez zökkenőmentesen mehessen.

Ami jelenleg a legnagyobb problémát okozza, hogy Zalán makacskodik, nem megy többet Budapestre. És mint tudjuk, pénteken menni kell, nincs mese. A maga módján igyekszünk vele megértetni, hogy erre miért van szükség. Mivel kora és értelmi képessége szerint már sokmindent megért, tudja, hogy gonosz manók vannak a szemeiben és a műtőbe azért kell bemennie, hogy a doktornéni ezeket a manókat elzavarhassa. Persze tiltakozik ellene, hiszen ahogy mondja, akkor ő látná a manókat, de nem látja, így szerinte nincsenek is.

Szóval az elkövetkezendő 3 napban ismét rákészülünk a következő kemóra, amit ismét a szemgolyóba fecskendezve kap majd. Így egy kicsit nekünk is könnyebb, hogy ő jól viseli. Az pedig egy külön csoda, hogy nem ragad be a szeme reggel és nincs sírás, hogy nem meri kinyitni.

Ugye tudjátok, hogy továbbra is gyűjtjük a műanyag kupakokat és az alumínium italosdobozokat? Leadni Csornán a Tátra utca 8-ban, illetve nálunk tudjátok Győrasszonyfán. Illetve úgy is segíthettek, ha a itt, a blogon lévő hirdetésekre kattintva megnézitek őket!

Köszönjük szépen, hogy velünk vagytok, erőt adtok, támogattok, újabb és újabb dolgokat javasoltok, imádkoztok értünk! Higgyétek el, rengeteget jelent!