Túl vagyunk az éjszakán. Legalább is én… Zalán még alszik.

Mondanám és szeretném is azt mondani, hogy minden rendben és kipihenten ébredtünk, de sajnos nem így volt. Olyan fél 11 lehetett, mikor Zalán alváshoz készülődött. De sajnos nem tudott elaludni. Ahogy lehúnyta a szemét és elaludt volna, ugrott egyet és sírt. Félt elaludni. Simogattam, beszéltem hozzá, nagynehezen fél 3 körül sikerült neki elaludni.

Egyelőre nem akarom felkelteni, mert hadd pihenjen. Gondolom reggel majd azért sír, mert attól fél, hogy beragad a szeme. Pedig nem fog. Majd jövő héten. 🙁

Ma elkezdjük visszabontani a fürdőszobát. Sajnos az elmúlt 1,5 évben többször is beázott és bepenészesedett az álmennyezet, amit most cserélni kell, illetve a felette lévő plafont gombaölővel kezelni. A sok penész a fürdőszobában pedig nem túl egészséges. Ha úgy leszünk, szeretnénk majd egy szellőzőt is betenni, de egyelőre ez majd a jövő zenéje lesz, most nem készültünk vele.

A jövő hét megint sűrű lesz és valahova be kellene iktatni egy olajcserét a kocsiban, mert tegnap kivillant már az olajlámpa, nekünk pedig úgy néz ki, sajnos még sokáig szükségünk lesz az autóra. 🙁

De nem adjuk fel. Az nem lehet, hogy a sok fájdalom és könny hiábavaló legyen! Nem adhatjuk fel amíg ő küzd! Márpedig ő küzd!