2019.03.06.

2019.03.06.

Holnapután. Megint… És most szó szerint nem tudjuk mi lesz, hogyan tovább…

Ennek ellenére valahogy ez most más. Elkezdtem Zalánt nagyobb fiúként kezelni azután, hogy az előző műtétkor tökéletesen végrehajtotta amit kértem, illetve én is mindent úgy tettem, ahogy ő kérte.

Megvolt a fájdalomdíj, ő pedig szépen követte az utasításokat. Eljutottunk addig, hogy már nincs oltári patália a szemcseppnél, max egy kis pityergés. A műtét utáni időszakot is remekül viselte. Az első 2-3 nap volt a necces, mikor reggelre beragadt a szeme amitől megijedt, aztán megbeszéltük, hogy emiatt kell a szemcsepp. Azóta viszonylag könnyen boldogulunk.

Ennek ellenére persze összeugrik a gyomrom, ha a péntekre gondolok, hiszen mint ahogy írtam, nem tudjuk, hogy mi lesz. Be kell menni a műtőbe (ami ellen sajnos még ugyanúgy tiltakozik, ami szerintem természetes is) vagy nem. Ha be kell, akkor kemó lesz vagy műtét … Nem tudjuk! Éhgyomorral kell menni, ez az egy biztos.

Nyugtatom Zalánt és próbálom a korához mérten elmagyarázni neki, hogy ha be kell mennie a műtőbe, az miért van. Mindezt úgy,  hogy továbbra sem akarok benne betegségtudatot ébreszteni, hiszen eddig is gondosan ügyeltünk rá, hogy ő semmivel se érezze magát kevesebbnek, mint más.

Eljöttek azok a pillanatok is, mikor már érdeklődik. Tegnap pl. megkérdezte, hogy akkor ő magántanuló lesz? És az mit jelent?

Elmondtam neki, hiszen hazudni felesleges is. Megbeszéltük, hogy mikor tud és a doktornéni megengedi, akkor ugyanúgy fog ő is iskolába járni, mint Jázmin és Csenge. Ha nem tud, akkor pedig kijönnek a tanárnénik ide heti 10 órában és segítenek nekünk feldolgozni az adott anyagot. Egyelőre több kérdés ezügyben nem érkezett, gondolom majd idővel biztos érdeklődik még.

A logopédus továbbra is mumus. 😀 Persze mikor itt van Eszter néni, akkor nem vallja be és mindig azt mondja, hogy jó volt. 😀 Egyelőre sokat kell javítgatni, mert bár a hangokat hibátlanul ejti, de a szavakban már nem alkalmazza. De majd ez is alakul.

Kicsit gondban vagyok. Jázmin születésnapja hétfőn volt, de még nsm tudtam vele foglalkozni, amit most nagyon szégyenlek. 🙁 Mivel a héten vonult le a hányós vírus leginkább rajta, mert Csengének csak a pocija fájt, erre hivatkozva eltoltam egy héttel, így elvileg a hétvégén tartanánk. Egy tortát kinéztem neki, azt megsütöm, de ajándékkal hadilábon állok. Tudom, hogy ruhát szeretne, de egyszerűen nem tudok elszakadni itthonról, hiszen egyedül vagyok a gyerekekkel. Apa vagy mentőzik vagy a másodállásában van, mint pl. ma is. Sajnos muszáj, mert a beteg, az utazások, vitaminok, de maga a nagy család is rengeteg pénzt nyel el. Úgyhogy még nem tudom ezt hogy fogom kivitelezni.

Egyelőre szeretnék túllenni a pénteki napon, aztán majd minden alakul. Addig is sokat beszélgetek Zalánnal, hogy mi van, ha újra be kell mennie a műtőbe.

Mostanában úgy veszem észre, Zalán ismét teljesen hozzám nőtt. Bújik, velem alszik, ebédnél az ölemben ücsörög. Ez elég nehéz most, hiszen most vagyunk abban a korszakban, hogy szó szerint mindegyik gyerek engem akar, korlátlan figyelemmel. Ez valamennyire érthető is, hiszen az apjukat lassan nem is látják. Maximum heti egyszer, egy napot… Ez most a szombat lesz, mert vasárnap is dolgozik. Illetve most ezt sem biztos, mert tegnap említett valami szombati mozgóőrséget… Szóval ez most nem egy könnyű időszak és anyuval is komoly gondok vannak. 😱

De igyekszünk ezen is túllenni. Elvileg ezen a héten megy és jön vissza a kamion a zsebkendővel, ha minden jól megy, akkor hétfőtől ismét lesz munka, vasalhatok. Nem keresek sokat, mert az a 20-40 ezer Ft szerintem nem sok, de nagyon jól fog jönni ismét. Már várom! Lesz helye!

A gyerekeknek cipőt kell vennem, Andrásnak már nincs nadrágja és elszakadt a hétvégi meccsen a csukája is. Bőven van hova tenni. De úgy szép az élet, ha zajlik, nem igaz? No, azért jöhetne egy kicsit nyugisabb időszak is.

Elvégre itt a tavasz, a sok gyönyörű virág, amiket Zalán imád. Lassan lehet veteményezni is. Tudom, hogy Zalán akar majd vetni, aztán egybeveti a hagymát a répával, ahogy tavaly. 😀 Nem baj! Legyünk túl a pénteken, aztán majd jöhetnek ezek is!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennyolc − tizennyolc =