Feszülten, de eltelt a hétvége.

Zalán ma a múlt heti betegeskedés után újra oviba ment. Igaz, nem volt valami meggyőző a mosolya. Folyton csak mondogatta, hogy mennyire fogok neki hiányozni. Tudom, elhiszem, hiszen nekem is hiányzik ilyenkor. Persze ezt a világért sem árulnám el neki. Elment, ez a lényeg!

A hétfők nálunk mindig rohanósak. Ezen a napon viszem vissza általában a kész zsebkendőket és hozom a következőt. Ez ma is így van, illetve ezen a napon kapja Zalán a logopédustól a plusz fejlesztést. Nagyon jól haladnak, Zalán már minden hangot ki tud ejteni, de még nem akarja alkalmazni.

Apa dolgozik megint. Ma mellékállásban, holnap mentőzik, szerdán pedig tervei szerint nem jön haza a 24 órás műszakból, hanem újra megy a mellékállásba. 🙁 Nem jó, nagyon nem! Már a gyerekeken is nagyon észre lehet venni, hogy apa gyakorlatilag nincs jelen az életükben és ez mindenkinek nagyon nehéz. Apa pedig emiatt is ideges, feszült, illetve hulla fáradt. Mindenki látja rajta. 🙁

András? Mit is mondjak? 19 éves lesz a hónap végén. Nem tudom, hogy lett ilyen, hogy ennyire érzékeli mi van körülötte. Jövőre érettségizik. 2 idegennyelven beszél nem alap szinten. Most mindenekelőtt a tanulásra kellene koncentrálnia, de ő úgy döntött, heti 3 nap az iskola mellett dolgozni megy. Ma kezd. Ilyenkor reggel a fél 7-es busszal megy el és este fél 12-kor ér haza. Hétvégén pedig pluszban egy éjszakás műszakot bevállal. Vannak álmai, vágyai. Hogyne lennének! Sajnálom, hogy egy olyan egyszerű dolgot nem tudok neki megvenni, mint a focicsukája, mi elszakadt pár hónapja. De most nem megy. De nem követelőzik, ahogy sok korabeli, hanem megérti, hogy nincs és hogy most az is nagy szó, ha kaja van. És inkább dolgozik azért, hogy enni tudjunk.

Nem tudom mivel szolgáltam rá, hogy ilyen nagyszerű gyerekeim lettek de határtalanul büszke vagyok mindegyikre! Csak azt sajnálom, hogy én nem tudok többet letenni az asztalra. 🙁 De most megyek is, viszem-hozom a munkát, hogy minél több jusson.