2019.04.22.

2019.04.22.

Húsvét ide vagy oda, nekünk felnőtteknek ez is egy ugyanolyan nap, mint a többi. Dolgozunk. Ennek két oka is van. Egyrészt nagyon-nagyon szükségünk van a pénzre, hogy az utazásokat, diétát, étrend-kiegészítőket fedezni tudjuk. Hiába gyűjtjük a kupakokat, évente egyszer tudjuk leadni. Az aludobozból gyakrabban jön be kisebb összeg, de azt szinte egyből el is visszi az aktuálisan venni való. A diétát a legnehezebb most tartani, hiszen rengetegbe kerül a hús is, illetve a zöldség is.

A másik ok, hogy húsvét előtt derült ki, hogy a májusi második héten megy a kamion, addig végezni kell a zsebkendővel és még 1600 tucat van az üzemben. Ez akkor is rengeteg, ha többen is vasalunk.

Holnap pedig egy újabb út vár Zalánra, ránk. Valahogy eddig próbáltam elhessegetni magamtól ennek gondolatát, valahogy abban bíztam, hogy talán el se jön ez a nap. De közeledik és holnap menni kell. Hogy mekkora a tét, azt mondani se kell.

Félek. Elevenen él bennem az utóbbi 2, de talán 3 év is. Mikor a szülinapok előtt mindig kiújult ez a fránya betegség. Tavaly szülinap után mentünk kemóra, tavalyelőtt pedig a szülinap előtti napon műtötték Zalánt. Nem akarom hozni a sok éves formát! Mindennek rendben kell lenni!

Ennek ellenére a gyomrom egy gombóc és szinte megbénít a gondolat, hogy nincs egy biztos pillanat sem. Nehéz napok ezek. Így is, úgy is!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

kilenc + tizenöt =