Holnap ismét egy út vár ránk. Előbb vérvételre megyünk, ahol megtudjuk mennyire viselte meg Zalán szervezetét a múlt heti kemó. Mennyire esett le a fehérvérsejt szám, kell-e esetleg sejtnövelő vagy bármi.

Nagyon bízunk benne, hogy nem lesz rá szükség, persze bele nem látunk a gyerekbe. Ha kell sejtnövelő, akkor azt itthon kell majd naponta beadni neki injekcióban, ami nem lesz kellemes szegénynek, ennyi macera után retteg a tűtől. 🙁

Aztán ha elengednek az osztályról, akkor átmegyünk a szemészetre. Hogy ott mit fog látni a doktornő? Remélem azt, hogy az a gonosz manó Zalán szemében már haldoklik és nemsokára végre megszabadulunk tőle. Istenem, mekkora áldás lenne ez 6 év után.

Mindenesetre bepakoljuk azt a bizonyos bőröndöt, mert minden egyes ilyen alkalommal benne van a pakliban, hogy maradni kell valami oknál fogva. Mégis remélem, hogy nem, mert most semmi segítségünk nincsen. Anyósék vígan nyaralnak, anyu beteg, András dolgozik.

Nagyon bízunk benne, hogy minden rendben lesz holnap. Tudom, érzem, mindent megteszünk ezért. Tegnap tudtam végre venni Zalánnak gránátalmalét, illetve cékla és áfonyalét is, ami talán segíti kicsit a vérképződést, ami neki most nagyon kell. Holnap megtudjuk mennyire… Illetve tudtam rendelni gyerekméretű szájmaszkot is, mert a felnőttből szegényem ki se látott, állandóan rácsúszott a szemére és hosszú is volt.

A kedve amúgy szerencsére kitűnő, sőt! Nagyon unatkozik itt benne, hiába mennek a nagy társasjáték partyk a gyerekek között. Lehet únja már a régi játékokat? 🤔Mindenesetre a nagy unalom miatt hajmeresztő dolgokat képes összehozni! Táncol az asztal tetején, amitől a frász feltör, hogy leesik. Beöltözik rohamosztagosnak és a lézerkardjával hadonászik, amitől félek, hogy mindent lever, labdázik a szoba közepén… Tegnap például boltot nyitott a folyosó közepén és 100 Ft-ért adott egy pohár üdítőt. Aztán mondta, pénzt gyűjt, mert kinőtte a biciklijét és kell neki egy új.

Mondtam neki, ha túlleszünk ezen az egészen, majd valahogy veszünk egy nagyobbat neki. 🙂

Tegnap óta elhagytuk a hányáscsillapítót is. Nem volt utána hányingere, szóval szépen sikerült. Eszegetett is rendesen. Most legjobban a jéghideg vanilia puding csúszott, illetve még mindig a gyümölcs gyümölccsel. Sajnos olyat, amit harapni kell, nagyon nem tud enni a hiányzó két első foga miatt, mert nem tud harapni, ettől pedig elmegy a kedve az evéstől. Ma is igyekszem olyat főzni, amit szeret és meg is tud enni, de hamarosan kifogy a repertoár és ismétlés következik. 🙂 Mondjuk szerintem neki mindegy, csak főzelék legyen. Borsó, zöldbab, paradicsom… Kb ebben a sorrendben ismételgetve! 🙂 A hússal még mindig hadilábon állunk, pedig most nagyon kellene neki a fehérje miatt. Azért bepróbálkozom nála ma talán egy kevés grillezett csirkemellel. Hátha szerencsém lesz!

Szóval holnap ismét nekivágunk. Csak remélni tudjuk, hogy minden rendben lesz és nem találnak semmi olyat, ami miatt benn kell maradnunk a kórházban. Nagyon szomorú lennék és Zalán lelkileg teljesen összetörne. Így is, hogy újra kemót kemót kap, rengeteget érdeklődik.

Hogy életkori sajátosság (bár nem hiszem, mert azon már túl vagyunk), vagy a betegség miatti félelem, de egyre a halálról kérdezget. Múltkor például megkérdezte, hogy miért halt meg Attila. Mondtam neki, hogy beteg volt. Konkrétan rákérdezett, hogy rákos? Mondtam neki, hogy igen, de sajnos őt nem kezdtél el kezelni időben. De akkor most, hogy meghalt, mit lát, feketét? Mondtam, hogy nem tudom, de valószínűleg olyan lehet, mintha aludna. Akkor egy időre megnyugodott. De rengetegszer jön elő belőle a kérdés, hogy meg fog-e halni. Mindig nyugtatom, hogy szó sincs róla. De egyszer mindenki meghal. Ő majd kb. 96 évesen fog meghalni, mire már a dédunokáit is jól elrontotta. 🙂

Tele van szegényem félelemmel, ami természetes is. Anno még pici baba volt, nem értett semmit. Most pedig már nagy, okos kisember. A maga módján mindent megért. Sokkal nehezebb ez a kemó, mint akkor, 6 évvel ezelőtt! Horror az egész! De túl leszünk ezen is és végre igazi gyerek lehet ő is! Kérlek, Istenem, add, hogy így legyen!