De sok minden belefért ebbe a napba! Utazás, várakozás. Sírás, nevetés. Jó és rosszhírek is…

Mikor egy posztot nekiállok megírni, mindig gondolkodom mivel kezdjem. A jó vagy a rossz hírrel… Ma se tudom mit írjak előbb.

Szóval! A reggel iszonyatos volt, illetve már az éjszaka is. Tegnap mondtuk Zalánnak, hogy ma utaznunk kell, így ahányszor felébredt éjjel, annyiszor pityergett. Reggel pedig… Felváltva vigasztaltuk apával.

De muszáj volt menni! 🙁 Az út viszonylag zökkenőmentes volt és egész időben felértünk a kórházba. Miután bejelentkeztünk és felmentünk az osztályra, szinte várni se kellett, egyből mehettünk vérvételre. Szegény Zalán nagyon sírt! 🙁 Egyszerűen retteg a tűtől és minden másodpercet kihasznál, hogy minél később kerüljön sor a bökésre. Ez ma is így volt! Sírt, kiabált, majd jött a “hadd mondjak még valamit”. Átölelt, majd azt mondta, hogy “anya, nagyon szeretlek” és onnantól egy hős volt. Egy pillanat alatt lefolyt a két kémcsőnyi vér és megkönnyebbülve állhattunk fel.

Kis játék következett, míg a vizsgálatra vártunk.

Az orvosi vizsgálatnál jeleztem, hogy Zalán bal melle mellett tapintottam egy csomót, amit nyirokcsomónak gondolok. Hosszasan vizsgálgatta a doktornő, de arra a következtetésre jutott, hogy a majd 6 éve eltávolított vénakanül darabja lehet, mivel pont a heg felett valamennyivel található a csomó. A vérképre még várni kell, de addig játszottunk. Itt most nem is térnék ki az utazásokat kísérő hasfájás, hányinger, nem evés, nem ivás szindrómára, mert az Zalánnál sajnos már megszokott, ez most sem volt másképp. Ilyenkor sandán ránézni se lehet, mert egyből elsírja magát.

A vérképre elég sokat kellett várni és már ebből gondoltam, hogy valami nem jó. Így is lett. Zalán neutrofil szintje eléggé leesett a múlt heti kemótól. Jelenleg a legapróbb vírus is veszélyes Zalánra nézve. Annyira, hogy még a probiotikumoktól is el lettünk tiltva, mert bár a bennük lévő baktériumok jók, de most Zalánra nézve veszélyesek lehetnek. A D vitamin adagját a doktornő felemelte, illetve figyelmeztetett minket a veszélyekre. A legapróbb hőemelkedés, bármi szokatlan tünet, icipici orrfolyás, pontszerű bevérzés esetén azonnal vissza kell mennünk, mérlegelési lehetőség nélkül, mert minden hasonló potenciálisan életveszélyes jelenleg. Mivel a neutrofilek felelnek a fertőzések kivédéséért és az most Zalánnak fele annyi sincs, mint a minimum. Kaptunk 2, azaz kettő nap haladékot, hogy meglássuk, nő vagy csökken a neutrofilek száma. Így holnapután ismét utaznunk kell és ismét vérvétel vár Zalánra, hogy kiderüljön, kúszik-e felfelé a sejtszám. Ha nem, akkor péntektől sejtnövelő injekciókat kell kapnia. 🙁 Szegény, pedig hogy fél a szúrástól! 🙁

Utána a szemészetre mentünk. A szemcseppek szokás szerint mumusok, viszont ma jobban kiborult rajtuk, mint szokott. Fáradt volt, nem is érezte jól magát! A vizsgálatra nem kellett annyit várni, mint a másik kórházban. A doktornő úgy magyarázta a látottakat, hogy olyan jelenleg az a daganat, mint amikor a borsószem elkezd fonnyadni és ráncos lesz a héja. Ezek szerint ha rossz is és rengeteg mellékhatással is jár, de hat a kemó! Remélhetőleg a következő blokk után ez még látványosabb lesz. És ugye akkor dőle el, hogy lesz-e harmadik blokk kemó.

Talán kicsit belerázódtunk, illetve inkább azt írom, hogy úszunk a sodrás irányába. Kiúszni az árból lehetetlen még. Egyelőre azt se tudjuk merre sodor az ár, csak bízni tudunk, hogy egy nyugodtabb, szebb jövő felé, ahol nincs több fájdalmas műtét, rosszullétekkel járó kezelés, vérvétel. Ez a reményünk maradt!

Mindig egy lépéssel próbálunk csak előre gondolkodni, mert különben megőrülnénk. Valahogy nagyon bízok benne, hogy nem lesz harmadik blokk kemó, hiszen nyakunkon az iskolakezdés és még fogalmam sincs hogy lesz.

A gyerekek is megsínylik ezt az időszakot. A nyaruk ha azt vesszük elúszott. Se medence, se barátok, barátnők. Csengén nagyon érezni, hogy valami nem úgy működik, ahogy eddig. Szó szerint harcol a figyelemért és közben olyan hajmeresztő dolgokat művel, hogy sokszor az ütő megáll bennem. Jázmin rengeteget segít. Játszik az öccsével, takarít, fertőtlenít. András elment 3 műszakban dolgozni, hogy besegítsen nekünk, illetve hogy ruhát, tanszert tudjon magának venni, mert már semmije sincs.

Hát, nagyon nehéz! A költségek horrorok. Amit ma megeszik Zalán, holnap már nem. Ahogy a doktornő fogalmazott, a kemótól megváltozik az íz érzékelés és ez tulajdonképpen természetes is. Szóval úgy néz ki, hogy most hosszabb távra kell olyan készletet felhalmozni, amiből Zalán tud választani, mert enni kell, kötelező! Persze pont most zárt be a bolt Pannonhalmán is… Mindenért Győrbe kell menni!

És nem csak anyagilag nehéz, hanem érzelmileg is. Hiszen a gyerekek érzései is rajtunk csapódnak le és hozzáadódnak a saját félelmeinkhez. Szóval… Teljesen mindegy mit csinálunk, ez az időszak egy őrültes érzelmi hullámvasút.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki imádkozik értünk, szorít nekünk. Köszönjük a segítséget, legyen az bármi, illetve a kupak és alumínium italosdoboz gyűjtést. Sajnos szükség van rá. Az, hogy egy hét alatt háromszor is kell menni Budapestre (2x140km) minden pénzünket felemészti. Illetve most a bio gyümölcslevek is, mert azt most muszáj inni. Feketeribizli, áfonya, céklalé. Horror áron van az összes sajnos! 🙁

De most ez van! És ha ez kell ahhoz, hogy Zalán egyszer egészséges legyen, akkor ezen kell keresztül menni. De hiszünk benne, hogy nem hiábavaló ez a sok szenvedés és ha szeptemberben nem is, de valamikor novemberben Zalán is végre igazi iskolás lehet!