Nem az az ember vagyok, aki könnyen feladja! Sőt! Nem vagyok egy megalkuvó, belenyugvó ember. Most az elkeseredést a tettrekészség és a bármiáron való helyzetmegoldás váltotta fel.

Estére összeült a családi kupaktanács és mivel valahogy eddig kimondatlanul mindenki egyre gondolt, tulajdonképpen ki se kellett fejteni, hogy András mire gondolt, mit vélt felfedezni, mindenki kapásból arra voksolt, hogy nem adjuk fel!

6 év nagyon hosszú. Rettenetesen hosszú egészségesen is, nem hogy betegen. Rengeteg minden történt, a horror számú műtét, a szembe és szisztémásan adott kemoterápiás szerek, stb… Nem! Nem adhatjuk fel!

Elindulunk egy más irányba, akkor is, ha már egyszer neki indultunk és egy helyen nem értünk célt. Volt egy kis sorstárs, aki némi utat taposott előttünk, így az irány megvan, csak még nem tudjuk, azon úton mi hogy tudunk végigmenni.

A döntés a következő!

Másodvéleményt kérünk, ezt természetesen említettem az orvosunknak is, aki azt mondta, hogy szívünk joga. Ennek 2 célja is van. Ha a másodvélemény is azt mondja, hogy azokra a kockázatos kezelésekre van szükség, amit a doktornő javasol, akkor meghajlunk az akarata előtt. Ha a másodvélemény mást alternatívát sejtet, egy kevésbé kockázatosat, akkor elindulunk arra felé.

Első körben megkeresnénk több külföldi klinikát, akik szép eredményeket értek már el a retinoblastoma gyógyításában. Ha valaki az elejétől követi a blogomat, akkor az tudja, hogy az első gondolatunk Essen volt, illetve Lausanne. Innen is szeretnénk kérni másodvéleményt, illetve a St. Jude gyermekklinikáról. Ezért! Szeretnék segítséget kérni az orvosi leletek fordításában. Elvileg a német menni fog, angol fordítót keresnék most mielőbb. Addig kell lépnünk, míg szunnyad a dög. Mert ha netán újra aktív lesz, akkor már az idővel futunk versenyt.

Természetesen számítunk rá, hogy ezzel kapcsolatban Zalánt akár több helyre is vizsgálatokra kell vinni, ami nem kevés pénz lesz sem autóval, sem esetleg repülővel, hiszen ahogy néztem (már amennyire értek hozzá), ezek az utak meglehetősen drágák. Legalább is a mi pénztárcánkhoz képes, ami most a nulla és a mínusz duplanulla között áll valahol. Tehát erre is pénzt kell gyűjtenünk.

Tegnap tájékozódó jelleggel rákerestem a Budapest-Düsseldorf, illetve a Budapest-Genf járatokra. Hát, nem lettem feldobott! Tulajdonképpen egy retúr jegy 3 embernek (mert ugye valaki kell fordítani is), az olyan 80 ezer/főnél kezdődik. És ekkor még a célhoz sem érkeztünk. Tehát a legszerényebb becslésem szerint a repülő, kinn tartózkodás, busz meg miegymás (fogalmam sincs szállást hol és hogy keressek) kb. fél millió Ft-ot ölelne fel. Természetesen abban az esetben, ha bárhol pozitív választ kapunk. Ez az összeg az Európán belüli klinikákra vonatkozik. A St. Jude teljesen más kategória, de ha más nem lesz, az óceánt is átúszom miatta.

Szóval hallgatok Andrásra, aki ezt a lépést azóta mondogatja, hogy először áttétek keletkeztek Zalán szemében. És hallgatok rátok, mert az utóbbi napokban rengetegen mondtátok, hogy tovább, tovább, tovább és segítetek!

Tehát akkor most a legfontosabb eg, angol nyelvű fordítás lenne, illetve azért jól jönne egy német is. SOS! Hogy ha 3 hét múlva dönteni kell, akkor legyen miközött dönteni, ne csak a rossz és a mégrosszabb között!

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, aki esetleg bármi módon most a segítségünkre siet!