Pintér László Zalán

Sajnos még mindig nincs jól Zalán. Ugyanúgy hurutosan köhög és náthás is. Ennek ellenére próbáljuk elnyomni magunkban a félelmet, amit a kezelés csúszása okoz. De nem megy! Szeretném azt írni, hogy ugyanúgy élünk, kelünk, fekszünk, dolgozunk, mint ti, de sajnos ez nem igaz. Csak hogy egy példát említsek, ha csak boltba megyek is, meg kell oldanom Zalán felügyeletét, mert oda se vihetem, ne kapjon el semmit! Most meg pluszba ne! Igyekszünk mégis mindent megtenni és előre tekinteni, így nem hanyagoljuk…

Read More Read More

Elmentek a gyerekek, ismét csendes lett a ház. Apa másodállásban a tetőn, oda se neki, hogy havazik, Zalán alszik. Még. Talán kicsit nyugodtabban. Éjjel nem hányta tele az àgyat. Még mindig akkora nyomással feszül belül a tehetetlenség, hogy az kibírhatatlan. A bizonytalanság. Egy banális köhögés mennyire oda tud verni. Hiszen így nem altatható Zalán. Holnap beszélek a doktornővel és addig csak a csidában reménykedem. Hátha valami varázsütésre elmúlik a köhögés és mi el tudunk utazni Budapestre, Zalán pedig megkaphatja a…

Read More Read More

Már egyszer nekifogtam megírni ezt a posztot, majd kitöröltem. Senkiben sem szeretnék reggel negatív hangulatot kelteni, azonban sajnos nagyon nem akar sikerülni felocsúdni, talpra állni. Talán túlságosan is azt akartuk, hogy vége legyen, talán túlságosan elhittük, hogy nyertünk és ez a pofon olyan mélyen küldött padlóra, hogy a szokottnál is nehezebb felállni. Pedig hányszor megtettem már és most nem megy. Nincs kedvem főzni, enni, megmozdulni, sőt már élni sem. Hiszen milyen élet ez? Örökké tartó szenvedés? Hinni, bízni, csalódni? Több,…

Read More Read More

Eltelt egy éjszaka, de könnyebb nem lett. Talán ülepedik, némileg csillapodik az érzés, a tehetetlenség és a sorsnak való kiszolgáltatottság. Talán ennyit jelent, hogy ezen már nem is egyszer, nem is kétszer, háromszor vagy négyszer átmentünk. Mégis tombolnak bennem az indulatok, csaponganak a gondolatok, melyek mintha ezer darabra akarnák szakítani az agyam! Az egész mindenem tiltakozik a ránk, de leginkább Zalánra váró dolgok ellen akkor is, ha tudok, sajnos ez az egy módja maradt, hogy megvédjük egy sokkal, de sokkal…

Read More Read More

Hát, nem így gondoltuk. Nem is nagyon tudom mit írjak, mert még nem jönnek értelmes gondolatok. Ilyenkor kell egy jó idő, mire az ember feldolgozza amit hallott. Ilyenkor csak az érzések és a félelmek vannak, amivel szintén meg kell birkózni. Nem könnyű. De hát hogy is lenne könnyű! Azt se egyszerű feldolgozni, ha valakinek, akár felnőttként is, de egyszer szembe kell néznie a rákkal. Mi már nem is tudjuk hanyadszor nézünk vele szembe. És nem ugyanolyan, mint először. Konkrétan nem…

Read More Read More

Semmi indulatot nem szeretnék kelteni, csak jelezni, ha holnaptól eltűnünk, az ezért lesz! Köszönöm a megértést!

Köszönjük szépen a sok érdeklődést, megvagyunk, jól vagyunk. Több oka is volt a mára tervezett kontroll elhalasztásának, melyek nem publikusak. Zalánnal is minden rendben azt leszámítva, hogy köhög, náthás, ismét vagy még mindig, már nem is tudom. Igyekszünk talpon maradni, éldegélni. Én vasárnap fejeztem be 100 tucat zsebkendőt, de mivel az üzemben csak ma kezdődik a munka, ma viszem vissza, remélem kapok még. Apa úgy néz ki, talált magának egy állandó másodállást, holnap megy megbeszélni. Zalán gyógyszerköltsége mellett sajnos máshogy…

Read More Read More

A tavalyi év se volt kutya, valószínűleg ez a trend fog folytatódni azzal a különbséggel, hogy úgy gondolom, Zalánnal túl vagyunk a javán. Legalább is nagyon hiszem. Az év végi nagy betegeskedés sem múlt el nyomtalanul, a csajok is köhögnek még mindig, Zalán sincs toppon, sőt, reggel konkrétan azt hittem, újra visszaesett. Aztán meglátjuk. Reméljük nem! Sajnos a tavalyi év vége azt hozta, anyu teljesen lerobbant, így az ő ellátása is legnagyobb részt ránk hárul. Bár az alapvető dolgait ellátja…

Read More Read More

Sok az információ, téves információ a gyod-dal kapcsolatban… http://m.atv.hu/videok/video-20190104-itt-a-gyod-havi-brutto-100-ezer-forint-mire-eleg-az-otthonapolasi-dij-emelese

Hosszú évek óta az év első munkanapja mindig egybeesett az utazással, kórházzal. Azt hiszem, talán tavaly volt először, mikor nem. Igaz, a tavalyi évünk a betegség szempontjából elég rosszra sikerült a kiújulások miatt, de ezt inkább úgy érzem, hogy végső fellángolás volt a betegség részéről. Igaz, ha csak néhány évvel járnánk a múltban, akkor a tavalyi történések miatt Zalán elveszítette volna a látó szemét. De szerencsére nem így lett, köszönettel az orvosunknak/orvosainknak és az orvostudomány fejlettségének. Igen, úgy érzem, hogy…

Read More Read More