Browsed by
Hónap: 2019 március

2019.03.31.

2019.03.31.

Nyugalmasan tennének napjaink… Ha! Nem lenne beteg Zalán! Nem tudom alkati kérdés-e, de ha valami előjön nála, hoz mindenféle betegséget nála. Csütörtökön még csak a torka fáj, pénteken már lázas volt tetőtől talpig ekcémával, tegnap este már annyira köhögött, hogy hányt, persze náthás is, illetve este óta nagyon nyűgös. Egyértelmű, megértem. Biztos nem érzi magát valami királyul. Tegnap nagyon jól esett neki a sok névnapi köszöntés, meg is állapította, hogy neki milyen jó, hogy ennyien szeretik. 🙂 Az utóbbi időben…

Read More Read More

Szülinapi felhívás!

Szülinapi felhívás!

Talán még emlékeztek, nagyon rég tettünk egy ígéretet, mely úgy hangzott, hogy amíg Zalán szeretné, minden évben egyre nagyobb születésnapot rendezünk neki. Részünkről ez a hála azért, hogy küzd, nem adja fel és hősiesen viseli a kezeléseket, műtéteket, kemókat. Kedves kamionos és motoros barátaink! Idén is eljött a nap, mikor nagy szervezkedésbe fogunk, hogy teljesítsünk ennek a kis embernek a kívánságát! Az időpont május 4, a program még csak körvonalazódik, de mindannyiótokat szeretettel várunk. Amit kérünk, hogy töltsetek egy délutánt…

Read More Read More

2019.03.27.

2019.03.27.

Talán el se tudjátok képzelni, mennyivel másabb felszabadultan ébredni, mint egy újabb harcra készülve. Ettől nincs feltétlenül jó kedve az embernek, hiszen a napi gondok ugyanúgy nyomasztják, csak nincs az a hatalmas teher, ami mindennél nagyobb, ami ellen tehetetlen vagy. Mert a villany elszámoló hiába majdnem 100 ezer és dunsztom nincs miből fizetjük ki, de nem akkora teher mégsem, mintha egy újabb kiújulással kellene megbirkóznunk újra. Mert majd dolgozunk többet, vagy eladunk valamit és akkor az is meglesz! Persze ezek…

Read More Read More

2019.03.26.

2019.03.26.

Érdekes, de olyan felemásra értékelem ezt a napot! Zalán nyöszörgött reggel, nem akart Budapestre menni, de ha menni kell, hát nincs mese. Én iszonyatos gyomorideggel keltem és annyira rossz, feszítő érzés volt a gyomromban, hogy azt leírni se tudom. De valahogy úgy éreztem, ez talán nem is a napnak, az útnak vagy a vizsgálatnak szól, hiszen napok óta érzem ezt a feszültséget. Nagyon szerettem volna, ha Zalánnal minden rendben van, mert..  Egyszerűen ezt akartam. Annyira nehezen megy az oviba való…

Read More Read More

2019.03.20.

2019.03.20.

Hosszúak és fárasztóak a napok mostanában. Rengeteget dolgozunk, hogy egy kicsit jobb legyen. Zalán szépen szokik vissza az oviba, a normális gyerekéletbe. Újra nyit a többiek felé, újra barátkozik. A logopédiával is nagyon jól halad és természetesen nem hagytuk abba az egyéni fejlesztését sem most, hogy újra járhat oviba. Az első hang rengeteget hozott magával, a logopédus mindig nagyon megdícséri. Persze, drága… De a mai világban minden az és nekünk minden pénzt megér, hogy őt valóban éretten engedjük, még ha…

Read More Read More

2019.03.14.

2019.03.14.

Azt az időszakot éljük, mikor próbálunk visszaszokni. Zalán az oviba, én a vasalásba. 🙂 Apa szegény dolgozik eleget, ráadásul kifogta a kisbéri balesetet, amiben heten sajnos halálra égtek és nagyon megviselte. Ma ment a mentős pszichológushoz, hátha segít feldolgozni neki. Igyekezett munkával felejteni, de sajnos nem ment és ilyenkor elvileg hivatalból jár a pszichológus. Sajnos csak elvileg, mert a 16 év mentőzése alatt ez a 2. alkalom. Az első egy gyermekhalál után volt jópár éve. Zalán nehezen szokik vissza az…

Read More Read More

2019.03.08.

2019.03.08.

Nem tudtuk mi vár ránk. Ami furcsa volt, hogy nem gyomorgörccsel és hányingerrel keltem és csak néha-néha volt egy-egy pillanatig a gyomromromban a feszültség érzése. Reggel szegény Zalán nem akart felkelni és mikor apa öltöztetni akarta, meg is makacsolta magát. Nekem viszont már engedte, hogy felöltöztessem. Jázmin jött ma velünk, így a felfelé vezető úton hang nélkül játszottak a hátsó ülésen. Elég korán felértünk, de nem is volt baj, hiszem fél 8-ig mindenképp be kellett érnünk a kórházba. Szinte egyből…

Read More Read More

2019.03.07.

2019.03.07.

Nem tudom mi van velem. Amilyen optimista és jókedvű voltam tegnap most úgy leültem. Utolért az utolsó nap frásza megint? 😱 Próbáltam, illetve próbálom olyan lazán venni az előttünk álló napot, amennyire csak lehet, hiszen végre el tudtam mondani Zalánnak is és úgy láttam meg is értette, hogy ezekre a dolgokra szüksége van. Kicsit könnyebb volt így és azt hittem, most el is marad majd az utazàs előtti idegesség. Úgy látszik tévedtem. Talán ha tudnám, mi lesz holnap. Ha azt…

Read More Read More

2019.03.06.

2019.03.06.

Holnapután. Megint… És most szó szerint nem tudjuk mi lesz, hogyan tovább… Ennek ellenére valahogy ez most más. Elkezdtem Zalánt nagyobb fiúként kezelni azután, hogy az előző műtétkor tökéletesen végrehajtotta amit kértem, illetve én is mindent úgy tettem, ahogy ő kérte. Megvolt a fájdalomdíj, ő pedig szépen követte az utasításokat. Eljutottunk addig, hogy már nincs oltári patália a szemcseppnél, max egy kis pityergés. A műtét utáni időszakot is remekül viselte. Az első 2-3 nap volt a necces, mikor reggelre beragadt…

Read More Read More

2019.03.03.

2019.03.03.

Iszonyatosan rohan az idő! Mintha tegnap lett volna, hogy kiderült Zalán betegsége, ma pedig már az iskolába készülünk. Mennyi mindenen ment keresztül ezalatt az idő alatt! Hányszor néztük a műtő ajtaját kívülről jó híreket várva és hányszor törtek össze a reményeink. Mennyi “csodaszert” kipróbáltunk, mennyi “szakemberhez” mentünk a gyógyulás reményében. És lényegében sehova se vezettek ezek az utak. Mintha egy futópályán csak körbe-körbe rónánk a köröket. Minden második egyenesben mintha látnánk a célt… És sokszor olyan közel is van… Aztán…

Read More Read More