Pintér László Zalán

Zalán szerencsére nagyon jól van! Dacára a múlt heti kemoterápiának, a mellékhatás hányingernek, állkapocsfájdalomnak, tegnap óta ismét a régi. Eszik, iszik, játszik. Benn tartani továbbra is művészet, mert nagyon unja magát. Kimenni… Hát… Most napra nem mehet, nálunk pedig az udvarban semmi árnyék nincs. Szerettünk volna még régebben császárfa csemetét venni, de a közeli kertészetekben sehol sem kaptunk, a távoliaktól meg nem nagyon mertünk postán rendelni és rizikózni. Évek óta tervben van egy vagy két napvitolna, vagy kitekerhető napkidobó beszerzése,…

Read More Read More

Nagyon kettős volt ez elmúlt 24 óra. Egyrészt rettenetesen örültem, mikor tegnap úgy kelt Zalán, hogy éhes. A kedvenc borsófőzelékét főztem és az eddigi egy-egy falathoz képest sokkal többet evett. Nagyon örültem neki. A gyógyszerek bevétele is már rutinszerűen megy. 🙂 Kis ellenkezés még van, főleg az antibiotikumnál, de végül is nagy gond nincs. Ennek örömére vígan ittam volna meg tegnap délben a kávémat. Ekkor érkezett a hír, hogy apáék a mentővel szolgálat közben balesetet szenvedtek. Mondani se kellett, hogy…

Read More Read More

Nagyon nehezen telnek a napok. Minden falatért, kortyért meg kell küzdenünk. Sokszor szó szerint küzdenünk. Amit egyik percben megenne, attól a következőben már undorodva fordul el. Ha eszik egy falatot, örülünk. Ha kettőt netán, akkor már örömtáncot járunk. Folyamatosan igyekszem itatni, hiszen most rengeteget kellene innia, de csak kortyonként megy. Ahogy tegnapelőtt még lecsúszott az almalé, tegnap már csak a baracklé, aztán egy kis ideig a sprite zero, majd a pepsi… Aztán semmi. Örültünk, mikor tegnap este megivott majdnem egy…

Read More Read More

Nem semmi egy nap volt. Még úgy sem, hogy a saját ágyunkban keltett az ébresztő hajnali fél 4-kor, hogy Zalánnak be kell adni a hányáscsillapítót. Szerencsére ő is és mi is szinte egyből vissza tudtunk aludni. Hajnalban aztán elindultam, hogy beszerezzek valamk Zalán által ehető dolgot. Mert ugye nem akar enni semmit. És sajnos inni sem. Tegnap már kezdett érződni, nem evett, de iszogatott. Ma már iszogatni sem akart. Azt mondja fáj a hasa, nem esik jól. Pedig most pont…

Read More Read More

Rém hosszú volt a mai nap. Is… Az éjszaka nyugodtan telt, hajnali fél 4-kor keltettem Zalánt a gyógyszert bevenni, aztán aludt is tovább. Én persze alig aludtam. De nem baj! Reggel aztán már kezdődött. A reggelihez hozzá se nyúlt. Kínáltuk virslivel, müzlivel, tejjel, nutellával (!!!) de semmi! Fél 10-re kellett visszamennünk a kórházba, időre ott is voltunk, mivel előző nap még úgy volt, hogy fél 11-kor már be is kötik a kemót. Aztán fél 12 lett belőle. Az etoposide 2…

Read More Read More

Kimerítő nap van mögöttünk. Igaz, még nincs vége… Sőt! Mostantól kezdődik igazán a vesszőfutás. Az idővel a fertőzések ellen, a mellékhatások ellen, a gyógyulásért! Reggel 9-ig kellett a kórházba érni. Ő reggel pityergett a konyhában, hogy fél, én valamerre Tatabánya felé éreztem, hogy bizony már nagyon marja a szemem a könny. Féltem! Természetesen abszolút úgy ültem, úgy vezettem, hogy ő nem látta, hogy potyognak a könnyeim. A kórházi felvétellel kapcsolatban volt kavarodás, mert a felvételi pultnál a nappali osztályra irányítottak,…

Read More Read More

Mintha az időjárás tudná mi készül, még a levegő is lehűlt reggelre. De talán jobb is. Nem lesz olyan nehéz elbúcsúzni a nyártól, a kis biciklitől, a medencétől. 🙁 Holnap hajnalban már indulunk, 9-ig fel kell érnünk az osztályra. Mára már csak az utolsó simítások maradtak. Beszerezni amit szombaton nem sikerült. Kis trikót, meg pólót mert balga módon nem is néztem az időjárás jelentést és pólót nem vettem. Kiszoknit, puha fogkefét, gyerek szájvizet, stb… Szerettem volna elmenni Zalánnal fodrászhoz, kicsit…

Read More Read More

Telnek a napok. Az első sokkból már felocsúdtunk és most igyekszünk két dologra koncentrálni. Egyrészt, hogy keddig biztos hátteret nyújtsunk az itthon maradó gyerekeknek és felkészüljünk a cuccokkal, amiket vinnünk kell. Másrészt pedig próbálunk hosszabb távú terveket kovácsolni, hiszen most mindent reményt elvett tőlünk ez a betegség. És közben azt kérdezi a Facebook miközben belépek, hogy mi jár a fejemben… Hogy mi? Csak olyanok, hogy miközben ti a győrköcre, a nyaralásra, a strandolásra, a fesztiválokra készülődtök és vígan pakoltok, csomagoltak,…

Read More Read More

Kísértetiesen hasonlít a tegnapi nap arra a 6 évvel ezelőttire. Ugyanígy nyár volt, ugyanígy csütörtök, ugyanígy délután 2 óra, mikor az ítéletet ránk olvasták. Hiába mondjátok, hogy ez nem ítélet, nem büntetés, nem átok, ez az! Mondom ezt abból a meggyőződésből, hogy ugyanezt gondolja a pap, a szellemgyógyász és sokan, akik hittel fordulnak felénk. Ez bizony egy átok, ami nem lankad, nem nyugszik, újra és újra a földbe döngöl. Az az igazság, a lehetségeink legvégén járunk. A külső sugár, belső…

Read More Read More

Olyan gyomorgörccsel ébredtem, hogy azt hittem, belehalok. Tudtam, egyből tudtam mi lesz ma. Most elmaradt az az édes félperc is, amíg a tudat is felébred. Fogalmam sincs az elmúlt 1,5 órában mit csináltam. Csak voltam. Gondolatok nélkül, tele félelemmel, akkora feszültséggel a gyomrom táján, hogy az valami földöntúli. Elmentem boltba, de csak 1 kenyeret mertem venni és egy gázpalackot, mert… Mi lesz ha az lesz az eredmény, amit nem akarunk? Hogy oldjuk meg, hiszen rengeteg lesz a költség, az utazás,…

Read More Read More