2020.01.12.

2020.01.12.

Túl vagyunk az idei év első kezelésein. Hétfőn intravitreálisan, szerdán intraarterialisan kapta Zalán a kemoterápiás kezelést.

Minden altatás előtt nagyon fél szegény, pedig mindig megbeszéljük, hogy bemegyek vele a műtőbe, a karomban alszik el és mikor ébred, már ott leszek vele az őrzőben. Viszont 6 év rossz tapasztala áll mögötte, így teljesen érthető a félelme.

Az intravitreál a nehezebb dolog, hiszen utána komoly fájdalmai vannak, hiába a műtőben adott morfin (ami kb. 2 napra ki is üti), illetve az “itthonra” rendelt kétféle fájdalomcsillapító és ugye a műtétek utàn 5 napig kötelező szemcsepp, napi 4x. Az első napokban megküzdünk reggel a szemnyitással, este pedig azzal, hogy becsukja a szemét, hiszen fél. Fél a fénytől és fél a fájdalomtól.

Az intraarterial egy sokkal nagyobb beavatkozás, mégis könnyebben viseli Zalán. Egyedül a 6 óra mozdulatlan fekvés ami nagyon zavarja és kellemetlen neki, viszont a nővérkék olyankor igyekeznek mindenben a kedvében járni. 🙂 Szerdán a kötelező 6 órás fekvés után közvetlenül az intenzív őrzőből jöhettünk haza, amire bár az előző alkalom tapasztalatai alapján nem számítottunk, de nagyon örültünk.

Ilyenkor a sokféle gyógyszer okoz kisebb zavart, mert a hányáscsillapító,szteroid  és antibiotikum hármasban nehéz eligazodni. Itt semminek sem ugyanaz a neve, mint otthon. 🙂

Azokkal nincs is gond, amit a kórházban kapunk, mert azokra órára pontosan fel van írva, hogy mikor kell bevenni. Inkább a gyógyszertári gyógyszerekkel vagyunk gondban, mert mindegyiken francia felirat van és Svájc francia részén a kórházat és szállodát kivéve nagyon kevesen beszélnek németül vagy angolul. Ilyenkor aztán előkerül a fordító. 🙂

Zalán alapjában véve szerencsére jól van és szép lassan feledésbe merül benne a heti kezelések rossz tapasztalata. Néhány napja már nekiálltunk pótolni az iskolás dolgokat is és szerencsére szépen haladunk. Az olvasásra nem kell külön hangsúlyt fektetnünk, Zalán ismeri az összes betűt és folyékonyan olvas. Az írással sincsenek bajok szerencsére és a matekkal sem, így gyorsan tudunk haladni és remélhetőleg sikeresen vesszük majd az áprilisi vizsgákat. 🙂

Ami kicsit aggaszt, hogy 2 nap tünetmentesség után folyamatosan és újra náthás Zalàn. Teszem hozzá, itt egy mezei nátha és köhögés párossal simán bevállalják az altatást. Otthon? Véletlenül sem! A CHUV-ben tetőtől talpig megvizsgálták Zalánt, nem viccelek, még a zoknit is le kellett venni és megvizsgálták a talpát is, pedig “csak” náthás volt. Most újra az. Pedig egyikünk se beteg, illetve a lehető legjobban elszeparáljuk mindentől és mindenkitől. 🤔 De gondolom ez a kemók és a szteroidok számlájára írhatók.

Szóval gőzerővel gyógyulunk és ez csak jobb lesz!

Köszönjük szépen nektek, hogy támogattok, segítetek, erőt adtok. Sokat jelent, hogy nem vagyunk magunkra hagyva!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenöt − 13 =